Ess eső, ess.

Na szép jó napot mindenkinek, már ha lehet ilyet mondani...Nem tudom, hogy melyik időt utálom jobban. Azt, amikor olyan hideg van, hogy vacogva járok-kelek az utcán és még a villamoson is, vagy azt, amikor legalább hideg nincs, viszont minden tiszta nyálkás és esős. Na jó, a nyálkásat jobban utálom. Brrr. 

A hétvégére tervezett átalakítás elmaradt, melynek van egy egészen apró, alig egy kilós, folyton ugráló és játszadozó oka, nem más, mint egy kiskutya! Annyira édes, hogy elmondani nem tudom. Nézzétek meg magatok és rájöttök. :) A hátralévő szabadidőben pedig szokás szerint szociológiát írtam, spanyoloztam és kicsit meg hánytam-vetettem a jövő gondjait. No meg leszedtem egy csomó filmzenét, mivel mostanában csak és kizárólag ezt hallgatok. (De ezt már lehet említettem..mondjuk ismétlés a tudás anyja.) 

Erre készült a bejegyzés ma. 

Megvan az összes Harry Potter és Gyűrűk Ura, Hans Zimmer alkotásai és még sorolhatnám. Imádom! Most épp a HP és a Bölcsek köve első zenéje, a Prologue szólt és annyira szép emlékeket idéz fel bennem. :) Volt egy nyár, amikor még csak az első két HP film létezett és mi az Ingriddel egész nap az elsőt néztük, mert az volt meg jobb minőségű videofelvételen. Igen, gyerekkoromban még nagyon is menő volt felvenni VHS-re a filmeket, nem volt se előretekerhető és megállítható tévé, se pedig DVD-lejátszó. A mai napig megvannak ezek és nem is akarom kidobni őket, mert annyi emlék kötődik hozzájuk. :) És ezeket ha felidézem, rögtön boldog leszek egy kicsit annak ellenére, hogy szinte egész héten egyedül vagyok. Amúgy rájöttem, hogy mélabússágom oka nem más, mint a magány. Nem az afféle, hogy nincs pasim vagy ilyesmi...hanem az, hogy nem ölelhetek meg senkit se 5 napon át. Hogy néznének rám a csoporttársak, ha mindenkit megölelnék csak úgy random? 

Érdekesen.

Van egy új dara-sorozatom, a Nine lives of Chloe King. Igazából csak azért töltöttem le, mert a Misfits nem volt fent ncore-on és eszembe jutott ez, mivel az ABC Family gyártja és a Pretty Little Liars közben szokott felbukkanni a reklámja. Tegnap este megnéztem az első két részt lefekvés előtt, és basszus! Tetszik. Vannak benne jó poénok és az alapsztori és érdekes. (Arról nem is beszélve, hogy szeretem a macskákat és a rájuk hasonlító embereket.)

Apropó PLL! A halloweeni visszatérős rész nagyon félelmetes volt, mivel rettegek a maszkoktól és a bohócoktól. És az olyan alakoktól, ami ijesztgette az Alisont! Természetesen sötétben néztem az éjszaka közepén...

Love: Cintijjja :)

Új nap virrad.

Mint tegnap említettem, úgy hozta a sors, hogy nem kerültem be az akadémia hallgatói közé. A vártnál egyébként jobban viseltem a dolgot, talán azért, mert idén már van némi rutinom ebben. No de nem szabad búslakodni! Az is rettentő jó eredmény, hogy 19 évesen visszahívtak a sok 40 éves nő közé és láttak fantáziát az írásaimban. Jövőre pedig újra megpróbálom. :) Csak azt sajnálom, hogy így nem tudtuk egymást jobban megismerni a Klauval, de hála az égnek, ő bejutott! Nagyon szorítok neki, hogy sikerüljön a képzés. :) 

Tegnap megnéztem a Switched at birth maradék három részét, úgyhogy most már hivatalosan is beértem Amerikát. Hurrá! A délutánra igazából semmi fontos programom nem volt azon kívül, hogy írjak egy spanyol fogalmazást a szabadidőmről és kedvenc időtöltéseimről, illetve befejezzem többi feladatot a munkafüzetben. A Dóri elhívott, hogy menjek vele Alleeba vagy Árkádba a Nokia üzletbe, de az ma nekem sajnos nem fért bele. Rájöttem, hogy nagyon is jó dolog az intenzív nyelvtanfolyam, azt leszámítva, hogy körülbelül másra nem jut idő suli és a nyelvórák között. De legalább tudok egy harmadik nyelvet is! Ha nem is tökéletesen fogom beszélni, mint azok, akik ezt tanulták második nyelvként, de legalább megértetem magam és ez már jó. :)

A mai bejegyzés erre készült. Imádom!

Holnap ismét utazok haza, és remélhetőleg az új családtaggal tölthetem el a délután nagy részét. :) Este Mellow szülinapot ünneplünk, de előreláthatólag hamar lelépek, mert jövő hétre nagyon sok dolgot kell megtennem. Csak megemlítem a közgáz és a környezetvédelem ZH-t és akkor ezzel mindent el is mondtam...Természetesen megint van egy beadandó szociológiára, de az előző posztadoleszcenciáról szóló értekezést a mostani már nem is tudja überelni. Emellett még egy kis titkos tervem van szombatra, de erről majd később. :) 

Most úgyis mennem kell összeszedni magamat és átszellemülni a spanyol életritmusba. További szép napot nektek! 

Love:  

Bad news.

A mai nap szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy nem kerültem be a hallgatók közé. Valószínűleg az volt a baj, amit már ott is mondtak, hogy túl fiatal vagyok (19 - egy lány kivételével mindenki más 35-45 éves volt) és nekik nem érdekük ilyen fiatalt kiképezni. Kér érte, mert a pályamunkáimat nagyon dicsérték, és a szóbeli felvételin is egyedül az első feladattal volt némi problémájuk. De ez van, nincs mit tenni. :) Megpróbálok nem siránkozni és szomorkodni emiatt nagyon, hiszen az élet megy tovább. Ugyanúgy le kell rendeznem magamban ezt a dolgot, mint ahogy a rendes felvételit, két félresikerült kapcsolatot, egy tönkretett barátságot és a számtalan sikertelen próbálkozást arra, hogy olyan szakképesítést szerezzek, amit akarok. Nem, nem vagyok szomorú. 

Csak nem akarom, hogy megint elkapjon ez a fene nagy hullámvölgy, no meg az érzés, hogy egészen egyszerűen nem vagyok elég jó. 

Most igazán szükségem lenne egy mosolyra.

Love: 

Hans Zimmer - Time.

Erre írtam a mai bejegyzést, szerintem csodálatos szám. 

A kezdet.

Ismét elkezdődött egy újabb hét és én szokásomhoz híven a legjobbat szeretném majd kihozni belőle. Tegnap elég későn értem vissza Pestre, már csak egy részt néztem a The Vampire Diariesből, aztán el is tettem magam a mára. 

Most az, ahogy írok, némiképp filmbe illik. A bankból fáradtan és mérgesen hazaérve  előbb feltettem egy teavizet, majd levetettem magamat a kanapéra. Mellettem ablak: a nap ragyog, s elkap az érzés, hogy kimenjek a friss levegőre, holott tudom, hogy átverés a napfény. Rettentően hideg van! A víz közben fortyog, én pedig nekiállok pötyögni a laptopon. 

Előzetesen elfelejtettem említeni, hogy lesz új kiskutyánk otthon. 8 hetes, és valami hihetetlen csöppség! El is rabolta a szívemet rendesen, bár ezzel egyedül vagyok. Az Ingrid nem akar kutyust még. Én teljesen megértem: hiányzik neki a Suzy, és igen, nekem is! Sosem fogom elfelejteni, hogy vele nőttem fel és azt, hogy mennyi szeretetet adott nekem. Attól, hogy lesz most másik, nem az ő emlékét sértem meg, hanem egészen egyszerűen szükségem van arra a szeretetadagra, amit csak és kizárólag agy kutyától kaphat meg az ember. Amióta az eszemet tudom, volt valamilyen kisállatunk otthon és ez most nagyon hiányzik. :) Pénteken hozzuk el legjobb tudomásom szerint, úgyhogy a hétvégét vele töltöm majd minden bizonnyal...

Szombaton a lányok (Dóri, Dia és Veszta) megleptek egy csajos ünnepléssel, csak úgy négyesben, ami mit ne mondjak, jól sikerült. Kaptam tortát is meg sütit. Tök örültem neki, mivel mindenki azt mondta, hogy semmi kedve nincsen a hétvégéhez. Már hiányzott, hogy csak mi legyünk lányok, és beszélgessünk meg borozgassunk. :) Pedig megbeszéltük a Marcival, hogy összefutunk Spátenban, de oda már nem tudtunk lesétálni. Majd legközelebb!

Tegnap egész nap pihentem, mivel a szombatot nagyjából végigtanultam egészen este hatig. 7 óra körül elindultunk a Dórival kocsival Pestre, szokás szerint hamar megtettük az utat...

Ún. dizájnerdrog - állandóan változtatják
az összetevőit, hogy legális maradjon

Ma pedig annyira nem akaródzott felkelnem! Tudtam, hogy hideg van kint és a takaró alatt olyan jó meleg volt, hogy nagyon, de nagyon nehezen másztam csak ki. Az osztállyal drogprevenciós előadásra mentünk egy drogambulanciára, ahol egy csomó durva dolgot meséltek. Őszintén remélem, hogy én sosem fogok azok közé tartozni, akik erre az ambulanciára járnak. Nem mintha lenézném őket, vagy ilyesmi; sőt, csodálom őket, hogy járnak kezelésekre. Én csak nem akarom tönkretenni az életemet vagy függővé válni, mert az tényleg sehová sem vezet. A hely maga is olyan nyomasztó volt, a statisztika pedig meglepett. Jelenleg 260-280 állandó betegük van, ami szerintem nagyon...durva. Nem találok rá jobb szót. Az orvosok azt mondták ott, hogy ez kevés, de szerintem ez azért nagyon is soknak számít. És akkor hány ember van, aki nem kezelteti magát...Belegondolni is - nos, hát borzasztó.

Apropó. Miért is voltam én a bankban? A válasz egyszerű - diákhitelt felvenni. Sajnos vagy nem sajnos, de a tanulók azon százalékába tartozok, akinek a diákhitel jelentősen megkönnyíti a továbbtanulását. Egyszerűen most szükségem van rá, nem kell ezen mit magyarázkodni. Kiszámoltam a hitelkalkulátorral mindent, és inkább bevállalom. Túl sok költség vagyok most a családnak - a kommunikátorképzés nem is visz el sok pénzt, a spanyol és a megélhetés viszont kivett a kasszából. De legalább most kezdek helyreállni kicsit. Holnap pedig kiderül, hogy felvettek-e vagy sem, úgyhogy szorítsatok! Tényleg nagyon akarom, hogy sikerüljön, ez olyan - hogy is mondják - a dream came true-érzés lenne. Tényleg valóra válna egy álom. Ha nem sikerül, akkor talán megpróbálom jövőre is, talán nem. Csak remélni tudom, hogy mélyen belül nem egy pofonnak fogom majd fel, hanem egy újabb akadálynak. Az akadályok pedig csak megnehezítik az utat a cél, az álom felé vezető úton. :) Lesz, ami lesz, én állok elébe...

Love:

Hétvége.

Kicsit rögös úton ugyan, de végül ismét elérkeztünk a hétvégéhez. Lassan tényleg ez lesz a kedvencem, de nem amiatt, hogy hétköznap suliba kell járni...

Legutóbb talán a szülinapomon, kedden jelentkeztem. Nos, azóta minden megtörtént, ami csak megtörténhet: voltam munkaügyi tréningen, felvételiztem, tanultam, sírtam és a többi. Nem volt jó. Szerdán, a tréningen kiderült, hogy mindenféle áruházakba akarnak kiküldeni minket, hogy promotáljuk a Frosta termékeket. Ez annyiból áll, hogy gyakorlatilag egész nap ott vagy például egy Auchanban, és halat sütsz és kóstoltatod az embereket. Na nem mintha derogálna nekem az ilyesmi, nem vagyok én finnyás, ráadásul jól fizet; csak éppen ez az egész anno nem így volt meghirdetve. Amire jelentkeztem, az nem efféle hostess munkaként szerepelt a hirdetésben, de hát azt hiszem, ez most már mindegy is. 

Csütörtökön reggel 9-től volt felvételim, aminek az eredményét kedden tudom meg. Én már azt is sikerként könyvelem el, hogy visszahívtak az írásaim alapján, hiszen legjobb tudomásom szerint összesen 30 embert hívtak vissza körülbelül. Ebből pedig maximum húszat vesznek fel, úgyhogy most azért izgulok egy kicsit. :) Az írásbeli felvételi jól ment, két cikket kellett írni, de a szóbeli kicsit elvette a kedvemet. :( Az a telefonos interjú meglepett, egyrészt mert sosem csináltam ilyet, másrészt mert nem számítottam efféle feladatra. Igen, néha tudok naiv lenni... :) Az egészet összevetve nekem inkább pozitívnak hatott az összegzés, de hát ki tudja. Nagyon be szeretnék kerülni, de ha nem sikerül sem fogok annyira elkenődni, vagy csak nem vallom be... Viszont már megérte elmenni, mert megismertem egy nagyon aranyos lányt, Klaut! Komolyan, annyira hasonlítunk, hogy az már hihetetlen. Imádjuk a cipőket, ugyanazért hagytuk abba a Cosmo olvasását, ugyanolyan rossz a szemünk, az eredeti hajszínünk is ugyanolyan úgyhogy szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot. :) Ha fel nem vesznek, legalább szereztem egy barátot! 

Utána rögtön mehettem spanyolra, (jut eszembe: el ne felejtsem megcsinálni azt a temérdek házit, amit kaptunk) szóval gyakorlatilag este 10-re értem haza. Úgy, hogy 7:40-kor elmentem reggel...Azt amikor hazaértem, mi fogadott? Az, hogy a Zsolti anyuja, a Magda néni teljesen szétpakolászta a cuccaim. Mindent! Könyvet, ruhát és még sorolhatnám. Ha valamit rólam tudni kell, akkor az az, hogy gyűlölöm, ha szétpakolják a cuccaimat. :)

És mivel amúgy is hullafáradt voltam, ráadásul még az én hibám volt, hogy mi az, hogy ez engem zavar...szó, mi szó: elsírtam magam. Igen, utána sírtam még vagy két órán át folyamatosan. Nagyon rég történt ilyen, de most legalább minden feszültség kijött. Nem is baj, az rosszabb lett volna, ha még hordozom magamban egy hétig. :)

Az a lényeg, hogy legalább most itthon vagyok és minden nyugodt. Szokás szerint Édith Piafot hallgatok, beraktam a heti szennyesem a gépbe és felkészülök a tanulásra. Meg kell írnom két beadandót, egyet szociológiára, (megint) a másikat pedig környezetvédelemre. Utána meg spanyolozás ezerrel...úgyhogy azt hiszem, most sem fogok unatkozni. Sebaj, legalább nem a felvételi eredményére gondolok a nap minden egyes percében!

További szép napot mindenkinek!

Love: Cintijjja :)

Szülinap és miegymás.

Nos, a mai bejegyzést úgy kezdeném, hogy boldog szülinapot kívánok magamnak! Na nem mintha egy egoista barom lennék, de azért csak felköszöntöm magamat itt. :) Idén elmarad az ünneplés, ma a Livivel és a Mártival kiültünk egy padra Deák téren beszélgetni. :)

Na, pont ilyenem nem volt idén...

Az élet pörög és hálisten minden nap történik valami. A mai napom éppenséggel nagyon rosszul indult, az egész reggel nagyon fos volt...ezt azonban nem írnám le, hogy a jó ízlés keretein belül maradjak. Lényeg a lényeg: nem akarok ismétlést. Nem vagyok én  prűd vagy ilyesmi, de azért azt is soknak érzem, ha valaki nagyon nagyon kevés ruhában bejön hozzám reggel a fürdőbe, mikor készülődök. Na, nem mutogatom magamat nagyon, pláne nem rokonok előtt. Téma lezárva.


Amúgy tegnap hívtak a Lauritzentől, hogy lenne egy fix munka számomra december közepéig, majdnem mindegyik hétvégén. Ez jól jön, tekintve, hogy a Telekomnál nem igazán olyan a munka, mint kéne...Mármint egyáltalán nincs is. Ez lett volna a második hetem, és se múlt héten, se most nem kellett bemennie senkinek. Így pedig azért elbuktam 50 ezret, és szükségem lenne azért némi pénzre. :) Aztán lehet, hogy végül ez a hostesskedés sem lesz minden hétvégén aktuális, de erről majd később. Mondjuk pénteken...:) Nem merek és nem is akarok elkiabálni semmit egyelőre...

Holnap tehát tréning, szociológia ZH-t kihagyom, csütörtökön spanyol és suli, no meg International Suit Up Day, pénteken pedig suli aztán munka Dunakeszin. Hétvégén maradok Pesten, úgyhogy akinek nincs programja, ahhoz csatlakoznék! :) 

Love: Cintijjja :)

Hopp! Ezt elkiabáltam.

Végül nem sok dolog fordult jóra, úgyhogy elég elhamarkodottan jelentettem ki az előző bejegyzésben, miszerint végül minden összejön és a többi. Úgyhogy most ez van sajnos, továbbra sincs költözés, maradok a XIII. kerületben, ami amúgy egy nagyon nagyon jó hely és tetszik, csak elég sokáig tart, amíg hazaérek spanyolról, ami a Blahán van. (Minimum 45 perc, ami általában átszállásokkal és lekésésekkel 1 óra lesz vagy annál is több.) No de nem panaszkodok, lehetne rosszabb is. :)

A hónap végét még megvárom, most egy rokonnál lakok; közben meg kerítek valami helyet, ami azért meg is tudok fizetni és viszonylag hamar eljutok minden helyre, ahová járnom kell.

By the way...pénteken megvolt életem első pesti bulija, ami igazság szerint nem volt fogható a Pakson átélt bulikhoz. Egyrészt, mert már éjfélre hazaértem kb., másrészt pedig azért, mert rettenetesen sokan voltak és az a sok ember azt se tudta ki vagyok, honnan jöttem és miket tettem. Senki nem fintorgott, nem nézett hülyének, de ezt nem kell részleteznem, mert mindenki sejti, hogy milyen egy kisvárosi buli: nagyjából ismered az egész várost, a pletykákat satöbbi satöbbi... Úgyhogy számomra ez egy teljesen pozitív élmény volt, arról nem is beszélve, hogy micsoda küldetésünk volt a lányokkal! És jelentem, hogy mind a hárman teljesítettük a ránk kiszabott feladatot. :) Amúgy annak is örülök, hogy velük előtte délután beültünk Andersenbe málnás sörözni, mert tök sokat beszéltünk és kicsit jobban megismertük egymást. :) 

Szombaton az Ingrid jött fel hozzám Pestre, vásárolni akart, de jellemzően nem talált semmit, amit keresett szegénykém. Délután hazabuszoztunk, este meg mehettem a Zsombi szülinapjára présházba. Azt kell mondjam, nagyon jól sikerült, bár megint korán hazamentem. Kicsit kijöttem a bulizásból, túl hamar elfáradok...Amúgy írtam pár smst egy barátság helyrehozásának érdekében, nem túl sok sikerrel; de talán már azt is sikerként könyvelhetem el, hogy kaptam választ. Ki tudja. :) Ez volt a második próbálkozásom, még két-háromszor megteszem, de nem jósolok nagy sikert az egésznek, úgyhogy akár abba is hagyhatnám. Elvégre megígértem, hogy békén hagyom és többet hallania se kell rólam, mondjuk ez azért nem ilyen egyszerű. 

Majd lesz ami lesz, mert akárhogy is lesz, valahogy mindenképp lesz. (Csodás magyar mondat, nemde?)

Tegnap jöttünk fel Pestre a Dóriékkal kocsival és jól bealudtam...azonban néhány éber pillanatomban elcsíptem pár mondatot, amiből arra jutottam, hogy idén nem tartok szülinapot. :) Egyszer már kérdeztem a Diát, hogy most kedden lenne-e kedve valami beüléshez a spanyolom után, de nemleges választ kaptam, meg amúgy sincs senkinek kedve a héten semmihez (hirtelen jött hideg, fuck it) úgyhogy inkább elvállaltam hostess munkát hétvégére, szóval még csak haza se megyek. Majd Brigiékkel vagy a Mártáékkal beülök talán egy sörre, ha kaphatóak lesz rá. :) 

Amúgy igazából nekem sincs kedvem semmihez. Zavar az egész anyagi helyzetem meg most úgy alle zusammen minden. Utálom az időt, a helyzetemet, a tömegközlekedést de még azt is, hogy egyedül vagyok délutánonként. És igen, tudom, hogy minden megoldódik, csak idő kell hozzá blabla..de nem vagyok egy lassú ember, na. És ideges leszek attól, ha minden pont egyszerre lassul be vagy nehezedik meg. :)

No de most mennem kell tanulni, megint elment az egész délután a pakolással meg minden egyébbel. :)

Love: Cintijjja :)

A friend like you means a lot.

És végül minden jóra fordul.

A poszt nem véletlenül kapott ilyen pozitív címet: hosszú idő óta először érzem úgy, hogy végre minden klappol és hamarosan révbe érek. A fülemről kezd lehúzódni a fájdalom és a fogam sem annyira fáj már, mint előtte; illetve a betegség is múlófélben van. Emellett a suliban is kezd összejönni a társaság és spanyolon is kialakult egy nagyon jó légkör. :) Egyszóval, most tényleg jól érzem magam. 

A munkahelyi téma is lassan beindul, viszont ez a hostesskedés még lóg a levegőben. Kiváltottam hozzá minden papírt, ami kell, de még a központban nem regisztráltam be véglegesen. Amit holnap meg is teszek - jól jegyezd fel C, mielőtt elfelejted! - aztán lehet, hogy bevállalom majd hétvégére. Na de erről majd később. 

Ma délután hazaérve belevetettem magamat a Switched at birthbe, mivel mobilnettel nem ajánlatos letölteni heti sorozatadagot, így maradt az, amit még a hétvégén otthon letöltöttem. Aztán mint utóbb kiderült, ebből is csak 3 rész van nekem vissza, mivel jelenleg ott is sorozatszünet van...Mint a Pretty Little Liarsben és úgy általában mindenben, amit eddig néztem. Kivéve a CW-s sorozatokat...Azok közül viszont a One Tree Hillt már nagyon, de nagyon várom! 

És nem csak azért, mert imádom a Nathan-Haley párost, akik örömmel töltenek el magányos napjaimon! :D Hanem azért is, mert az egyik kedvenc sorozatom lett a nyáron (mivel kb. márciusban kezdtem el nézni és ledaráltam mind a 8 évadot) és nagyon érdekel a folytatás. És úgy hallottam, hogy Lucas és Peyton visszatérnek a befejező évad erejéig... :) 

No de sok beszédnek sok az alja, ahogy mondják a bölcsek, én most búcsúzom is és lefekszek aludni. :)

Love: Cintijjja :)

Betegség és miegymás.

Igen, sajnos egyre betegebb vagyok és most is az ágyból írok. Tanulni sikerült mára mikroökonómiára és szociológiára, de sajnos eljutni az iskolába már nem ment egyszerűen. Felment a lázam is reggelre és begyulladt a fülem is, szóval még dolgozni se tudok ma menni...Viszont tényleg nagyon jó lenne, ha meggyógyulnék. Egyrészt azért, mert gyűlölök beteg lenni, másrészt azért...nos, mert gyűlölök beteg lenni, na. Nem kell ezt sokat magyarázni. Az az érzés, amikor felkeni se bírsz, mert a lábaid és a gerinced annyira fáj, mintha szülni készülnél. Na nem mintha szültem volna, de azt valahogy ilyennek képzelem, csak még fájdalmasabbnak. 

Ma amúgy egy érdekes dologgal találkoztam. Csak úgy kíváncsiságból felmentem  régi blogomra, és nagyon meglepődtem. Egyrészt csomó fejlesztés történt, másrészt kaptam egy olyan visszajelzést az eddigi "munkámról", ha szabad így mondani, ami hihetetlenül jó kedvre derített. Bár megígértem magamnak, hogy azt a blogot lezárom, azzal együtt azt a két évet is és mindent, ami akkor történt. Minden hibát és félrelépést, de ugyanakkor azt is, ami boldogsággal töltött el annak idején. De írtam egy búcsúposztot így több, mint két hónap után, bár gyanítom mindenki rájött ennyi idő alatt, hogy nem véletlenül nem írok. :) Egyszerűen csak elegem lett a sok alpári beszólásból, amik olyan emberektől jöttek, akiktől nem gondoltam volna. Na mindegy, mint mondtam, azt a korszakot lezártam. 

Most azt hiszem tolok valami sorozatot. Mivel mindent Amerikával együtt nézek, így új sorozatokat kellett elkezdenem idén, amiket darálhatok, ha éppen nem kell tanulni vagy dolgozni. Az egyik ilyen a The Secret Circle. Nagyon odavagyok az ilyen misztikus vagy elvont témákért, úgyhogy eddig bejövős a sorozat! Csak ajánlani tudom mindenkinek. A másik a The Lying Game, ami egy ikerpárról szól, akiket szétszakítottak, de az egész örökbe adás elég rejtélyes és bizarr, úgyhogy nyomozni kezdenek. Most néztem nemrég a hetedik részt, és elkezdett beindulni a sztori, úgyhogy pörögnek az események. Azonban ezeket is a megjelenés másnapján nézem, úgyhogy amit darálhatok az most a Switched at birth, ami két lányról szól, akiket a kórház felcserélt véletlenül. Eddig csak kifejtették a sztorit, de még nem hagyom abba, mert kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. Ha meg nem tetszik, akkor keresek valami mást...

Faith.

Két hónap.

Igen, szinte napra pontosan két hónap telt el, mire le tudtam ülni írni. Pedig hányszor meg akartam tenni! Végül mégis felköltöztem Pestre és úgy tűnik, hogy minden rendben lesz. (kop-kop-kop) Augusztus 31-én voltam beiratkozni a suliba, és aznapra volt a behívóm stewardesskedésre is....Úgyhogy nagyon sokat kellett gondolkoznom, hogy végül mit válasszak. A szívem egyértelműen az utazás és a világlátás felé húzott, azonban az agyam ennek megálljt parancsolt. Hiszen akkor lehet, hogy meglátom a világot és minden nap máshol ébredek fel - New Yorkban, Párizsban és ki tudja még hol - azonban nem lenne semmilyen képzettségem, és akkor nem tudnék bejutni ELTE nemzetközi tanulmányokra. Világot látni elvégre később is lehet, nem? :) 

Úgyhogy büszkén kijelenthetem, hogy igen, én is továbbtanulok, s bár nem egyetemen,  (mint ahogy mindenki akarta) de nem bánom. Nagyon jó szakot választottam, olyan tanáraim vannak, hogy huhhh és másfél év múlva lesz egy szakmám. Intézményi kommunikátorként. Kell majd rendeznem sajtótájékoztatót, illetve második félévben gyakorlatra mennem minden pénteken. Emellett elkezdtem spanyolul tanulni, és meg kell mondjam, hogy nagyon fogékony vagyok rá. Intenzív csoportba járok, úgyhogy december végére végzünk az alapfokkal (Colores 1), a következő tanfolyam után pedig vár a középfokú nyelvvizsga. Nekem ez mind nagyon tetszik! Most már nem érzem magam rongydarabnak, mert nem vettek fel oda, ahova akartam menni. Sőt, talán szükségem is volt efféle impulzusokra! :) 

Szóval: augusztus 31-én az iskolát választottam, így felköltöztem Pestre, a XIII. kerületbe. Ezt a lakást nagyon imádtam a lakótársaimmal együtt, mivel közel volt a sulihoz és a munkahelyhez is. (Igen , dolgozok is: telefonos operátorként a Magyar Telekomnak.) Hárman éltünk együtt a csajokkal, Nórival és Anitával és tényleg nagyon jól kijöttünk. Azonban sajnos a sors (vagy inkább a főbérlő) úgy hozta, hogy betesz a lakásba még két lányt, így pedig öten laktunk volna kb. 45 négyzetméteren. Így pedig értelemszerűen nem éri meg a havi 30 ezret kifizetni, mert nyomorgunk és reggelente még készülődni se lehet. Pláne azért jöttem el, mert a csaj, aki beköltözött a szobámba, egész éjjel úgy horkolt, hogy 2-3 órákat aludtam éjjelente. Síkideg voltam már a hét végére, úgyhogy pénteken átköltöztem a Zsoltihoz, aki egy családi rokon. Itt nem maradok sokáig, mivel nem szeretek az emberek terhére lenni. Már el is kezdtem albérletet keresni, de nagyon nehéz. Nem fogok tudni kifizetni 60-70 ezer Ft kauciót, emellett pedig befizetni az első havi bérleti díjat is. Na, nem kell tovább magyaráznom: az én családom nem tud csak úgy 120 ezret kifizetni úgy hirtelen. :) 

Úgyhogy most ez van, lakáskeresés ezerrel. Megkérdezhetném a Dórit is, de nem merem. Úgy tudom, hogy nem akar barátot lakótársnak, úgyhogy inkább nem zargatom a hülyeségeimmel. Majd megoldok mindent, mint mindig! :) Hiszen végül Pestre jöttem, úgyhogy azt hiszem nálam minden az utolsó utáni pillanatban oldódik meg.

Most pedig beteg vagyok - emiatt tudtam leülni írni - úgyhogy fekszek is vissza az ágyikóba tanulni, mert holnap két ZH vár ránk.

Love: Cintijjja :)