A kezdet.

Ismét elkezdődött egy újabb hét és én szokásomhoz híven a legjobbat szeretném majd kihozni belőle. Tegnap elég későn értem vissza Pestre, már csak egy részt néztem a The Vampire Diariesből, aztán el is tettem magam a mára. 

Most az, ahogy írok, némiképp filmbe illik. A bankból fáradtan és mérgesen hazaérve  előbb feltettem egy teavizet, majd levetettem magamat a kanapéra. Mellettem ablak: a nap ragyog, s elkap az érzés, hogy kimenjek a friss levegőre, holott tudom, hogy átverés a napfény. Rettentően hideg van! A víz közben fortyog, én pedig nekiállok pötyögni a laptopon. 

Előzetesen elfelejtettem említeni, hogy lesz új kiskutyánk otthon. 8 hetes, és valami hihetetlen csöppség! El is rabolta a szívemet rendesen, bár ezzel egyedül vagyok. Az Ingrid nem akar kutyust még. Én teljesen megértem: hiányzik neki a Suzy, és igen, nekem is! Sosem fogom elfelejteni, hogy vele nőttem fel és azt, hogy mennyi szeretetet adott nekem. Attól, hogy lesz most másik, nem az ő emlékét sértem meg, hanem egészen egyszerűen szükségem van arra a szeretetadagra, amit csak és kizárólag agy kutyától kaphat meg az ember. Amióta az eszemet tudom, volt valamilyen kisállatunk otthon és ez most nagyon hiányzik. :) Pénteken hozzuk el legjobb tudomásom szerint, úgyhogy a hétvégét vele töltöm majd minden bizonnyal...

Szombaton a lányok (Dóri, Dia és Veszta) megleptek egy csajos ünnepléssel, csak úgy négyesben, ami mit ne mondjak, jól sikerült. Kaptam tortát is meg sütit. Tök örültem neki, mivel mindenki azt mondta, hogy semmi kedve nincsen a hétvégéhez. Már hiányzott, hogy csak mi legyünk lányok, és beszélgessünk meg borozgassunk. :) Pedig megbeszéltük a Marcival, hogy összefutunk Spátenban, de oda már nem tudtunk lesétálni. Majd legközelebb!

Tegnap egész nap pihentem, mivel a szombatot nagyjából végigtanultam egészen este hatig. 7 óra körül elindultunk a Dórival kocsival Pestre, szokás szerint hamar megtettük az utat...

Ún. dizájnerdrog - állandóan változtatják
az összetevőit, hogy legális maradjon

Ma pedig annyira nem akaródzott felkelnem! Tudtam, hogy hideg van kint és a takaró alatt olyan jó meleg volt, hogy nagyon, de nagyon nehezen másztam csak ki. Az osztállyal drogprevenciós előadásra mentünk egy drogambulanciára, ahol egy csomó durva dolgot meséltek. Őszintén remélem, hogy én sosem fogok azok közé tartozni, akik erre az ambulanciára járnak. Nem mintha lenézném őket, vagy ilyesmi; sőt, csodálom őket, hogy járnak kezelésekre. Én csak nem akarom tönkretenni az életemet vagy függővé válni, mert az tényleg sehová sem vezet. A hely maga is olyan nyomasztó volt, a statisztika pedig meglepett. Jelenleg 260-280 állandó betegük van, ami szerintem nagyon...durva. Nem találok rá jobb szót. Az orvosok azt mondták ott, hogy ez kevés, de szerintem ez azért nagyon is soknak számít. És akkor hány ember van, aki nem kezelteti magát...Belegondolni is - nos, hát borzasztó.

Apropó. Miért is voltam én a bankban? A válasz egyszerű - diákhitelt felvenni. Sajnos vagy nem sajnos, de a tanulók azon százalékába tartozok, akinek a diákhitel jelentősen megkönnyíti a továbbtanulását. Egyszerűen most szükségem van rá, nem kell ezen mit magyarázkodni. Kiszámoltam a hitelkalkulátorral mindent, és inkább bevállalom. Túl sok költség vagyok most a családnak - a kommunikátorképzés nem is visz el sok pénzt, a spanyol és a megélhetés viszont kivett a kasszából. De legalább most kezdek helyreállni kicsit. Holnap pedig kiderül, hogy felvettek-e vagy sem, úgyhogy szorítsatok! Tényleg nagyon akarom, hogy sikerüljön, ez olyan - hogy is mondják - a dream came true-érzés lenne. Tényleg valóra válna egy álom. Ha nem sikerül, akkor talán megpróbálom jövőre is, talán nem. Csak remélni tudom, hogy mélyen belül nem egy pofonnak fogom majd fel, hanem egy újabb akadálynak. Az akadályok pedig csak megnehezítik az utat a cél, az álom felé vezető úton. :) Lesz, ami lesz, én állok elébe...

Love: