Változás.

Ismét elkezdődött egy újabb hét, hurrá. Igazából már nagyon vártam a mai napot, mert a Swarovski üzletvezetője mára ígérte az emailt, amiben értesítenek arról, hogy enyém-e a munka avagy sem...

No de mi történt szerda óta?

Csütörtökön voltam a Szív utcában állásinterjún a munkaközvetítő céggel. Meglepődtem, mert én úgy tudtam, hogy ez amolyan 'megbeszélés' lesz, vagyis a munka részleteit megbeszéljük vagy ilyesmi. Nem így történt, majdnem 40 perces rendes állásinterjú volt; de legalább jól sikerült. Látszik, hogy a munkaszerzés ezen területén elég tapasztalatlan vagyok, de azért lassan leesik, hogy minden előtt lesz egy állásinterjú. Csak fura, mert sem a hostesskedésnél sem a Telekomnál nem volt ilyesmi... Viszont csütörtökön rögtön két interjún is részt vettem. :D Miután végeztem a közvetítőnél, átküldtek az Allee-ba 5 órára, hogy az üzletvezető is meginterjúvoljon. Igazából én nem éreztem rossznak a dolgot és nagyon szeretném a munkát, de lehet, hogy volt nálam jobb és szebb jelölt. Csak nem akarok megint egy visszautasítást kapni, mert lassan túl sok lesz a nemleges válasz a számomra fontos dolgokra. Viszont még mindig nem kaptam emailt, úgyhogy kicsit aggódok és körülbelül görcsben áll a gyomrom lassan...Nem akarok olyan munkát, ami megalázó vagy pedig visszalépés egy lejjebb lévő szintre. :( De nem is kezdek el agyalni a dolgon, még a végén meggyőzöm magam, hogy borzasztóan teljesítettem és én magam is borzasztó vagyok; abból pedig semmi jó nem születne.

A hétvége pedig viszonylag jól telt. Mindkét nap voltam valahol szórakozni és nem is bánom. Furcsa dolgokra derült fény és főleg a szombat alakult elég érdekesen. De itt le is állok a meséléssel, valószínűleg se értelme nem lenne és nem tudnám nevek nélkül normálisan elmondani a sztorit...úgyhogy ezt fedje homály most inkább. Nem értem az egészet én már. :) 

A héten el kell mennem venni egy brutálisan magassarkú fekete cipőt, mivel az előző kicsit tönkrement, aztán ronda cipőben meg csak nem megyek el egy szalagavatóra. Azt se ártana eldöntenem, hogy miben megyek, mivel ha pénteken megyek haza, akkor épp nem lesz időm semmire a szalagavató előtt...Úgyhogy azon gondolkozok, hogy visszamegyek csütörtökön a Dórival. Nem akarok kapkodni meg hullafáradt lenni, meg aztán meg is kéne jelenni valahogy. Viszont ha az enyém a munka, akkor meg alapból haza se tudok menni, úgyhogy akkor az egészet kihagyom... A Mellow-val beszéltem, jegyünk úgy sincsen, bár a Zsombor még megpróbál szerezni vagy mi. Lehet kéne írnom egy volt tanárnak, hogy hátha a két szép szememért megdobnak egy-két jeggyel. :) Na mindegy. Ma délután végre értesítenek és akkor eldől, hogy egyáltalán megyek-e vagy sem. Remélem hamarosan küldik! Már két óra múlt és még mindig nincs itt a levél. :( Bezzeg a TeszVesz és a Kuponvilág tud 5 percenként írni...

Mindegy, nem is idegesítem magam tovább; inkább tanulok meg pihenek egyet. Szurkoljatok!

Love: Cintijjja 

"You sent me flying"

Nos, ez a hét sem teljesen úgy jött össze, ahogy terveztem, bár nagy panaszra (hála az égnek) nincsen okom. Hétfőn kicsit kiakadtam, mert megint jöttek át a Magda néniék és mivel a legutóbbi látogatásukat sem hevertem ki teljesen, előre féltem, hogy mi lesz most. Megint a vizsgálatok miatt jöttek be Pestre, és előreláthatólag pénteken mennek majd haza. Én azt odáig értem, hogy rokonok, és történetesen a fiuk lakásában lakok átmenetileg, amíg nincs más; de kimerítő ez a sok hirtelen felbukkanás. Nem konkrétan velük van bajom, hanem azzal, ahogyan kezelnek. Akik ismernek, tudják, hogy nem tűröm, ha túlságosan bele akarnak szólni a dolgaimba...Azt meg pláne nem, ha a cuccaimhoz nyúlnak! Azzal még nem is lenne probléma, ha lát egy újságot az asztalomon és megnézi. Engem az zavar, hogy fogja és átpakolja a dolgaimat oda, ahol neki jobban tetszene. Ma is mire jöttem haza? A kanapéról mindent lepakolt a Magda, csak mert ki akarta rázni a plédet. Egy: minek? Kettő: miért kell mindenféle dolgot (kulcsot! stb.) rátenni a LAPTOP-ra? Hát mondanom sem kell, hogy a guta megütött, mikor megláttam...Amúgy a Zsoltival tényleg viszonylag jól kijövünk, azt hittem, rosszabb lesz ez a rokonnal való élés, meg hogy majd korlátozni akar. Jó, azért akadnak furcsa dolgok, de csiszolni mindenkit lehet. 

Kedden a suli kimaradt, helyette nyári munkát voltam intézni meg elmentem bevásárolni. Utána meg kezdődhetett a szokásos spanyol este kilencig; viszont végre kitapasztaltam, hogy juthatok a leghamarabb haza az Astoriáról. Mondjuk valószínűleg eddig is az volt a baj, hogy pont mindent lekéstem és sokat kellett várni, de sikerült kiküszöbölni! Így az eddig 10 helyett már nem sokkal fél 10 után otthon voltam. :)

Ma meg a lányokkal jól kiveséztük a horoszkópjainkat szociológián. Meglepő dolgokat írt...Például, hogy most egyszerre több vasat tartok a tűzben. Erre mondtam is Bobónak, hogy nincsen vasam most sajnos, amit a tűzben tartanék; jól ki is röhögtünk engem. :D :D Kommunikáción most olyan jól szórakoztunk! A nonverbális kommunikációt részleteztük és emiatt ilyen kisebb szerepjátékokat kellett csinálni. Hát valami hatalmas volt! :) Többször csinálhatnánk ilyet!

Délután pedig felhívott egy nő egy cégtől, amiről még életemben nem hallottam és munkát ajánlott. Igaz, hogy csak időszakos, vagyis december elejétől február végéig tartana, de sebaj. Az alatt pont van úgyis téli szünetem, úgyhogy be tudom vállalni...ha pedig ütközik a sulival, akkor majd szépen pislogok a tanulmányi osztályon, hogy legyenek velem is megértőek. :) Az Allee-ban kell majd a Swarowski üzletben eladónak lenni, jó mi? Nekem legalábbis nagyon tetszik, jobb, mint amik eddig bukkantak fel...Bár lövésem sincs, hogy milyen módon találtak rám. Talán profession.hu-n keresztül, bár ott elég régen frissítettem az adatlapot. No mindegy, ez azt hiszem lényegtelen is. :) Holnap megyek megbeszélni a részleteket a céghez a Kodály Köröndhöz, és úúúú. Tök izgatott vagyok! Meg boldog is. Meg végre megint tudok szívből mosolyogni. :) 

És csak azt várom, hogy szombat legyen, és elmenjünk egy hatalmasat szórakozni a lánykákkal Pakson! Kezdek visszatérni a közösségi életbe és jól érezni magam, bár azt hiszem, ez a szolid 2,5 hónapos eltűnés azért kellett nekem. Úgyhogy Bongóra vagy Ibizára fel! :)

Most pedig íme a címadó zene és még pár "finomság". Ma délután Amy albuma szólt nálam. :)

Love: Cintijjja 

Musicbox

Hangolódjunk a tanulásra, szigorúan csak filmzenével! 

What's up?

Ez a hét is elmúlt. Kicsit elmaradt az írás az elmúlt két hétben, mert nagyon belehúztunk spanyolon és csak úgy kapkodom a fejemet, hogy mennyire gyorsan haladunk az anyaggal. Most kezdem érezni, hogy ennek a heti tíz tanóra spanyolnak van hatása - nem csak a tanulás, de a vele járó fáradtság terén is. Arról meg ne is beszéljünk, hogy beköszöntött a téli időjárás, és rettenetesen hideg van, mikor este 10-kor hazaérek! December 6-án, Mikulás-napon megyünk utoljára. :( Ez azért egy kicsit szomorú, mert nagyon jó csapat vagyunk, de pár lánykával megbeszéltük, hogy együtt kezdjük majd el januárban a középszintre felkészítő csoportot. :) 

No de mi is történt az elmúlt x időben velem? A suliban minden jól halad, a marketing ZH-n brillíroztam; pedig azt hittem, hogy rossz lesz. A tanárnő meg is jegyezte, hogy lehetne több önbizalmam - és lehet, hogy ebben van valami, mert egyre nő azoknak a száma, akik ezt mondják. Viszont egy a gond ezzel a "növeld az önbizalmad" dologgal: ez nem úgy megy, hogy bemegyek a boltba és veszek egy adagot; vagy gondolok egyet és másnap öntelten kelek fel. Bár így menne! És igen, tudom, hogy változtam. Azt is tudom, hogy bizonyos területeken negatív irányba ment a dolog; sajnálom. Az olyanféle véleményekkel pedig, hogy azt a régi Cintit, aki volt, sose látjuk már pedig azért nem tudok mit kezdeni, mert nem rajtam múlt egy-két dolog. Kezdjük rögtön az elsővel: eltelt két és fél év. Az majdnem három hosszú év, de néha többnek tűnik ennyinél. Ez idő alatt pedig kinőttem az olyan tipikus tinilányos dolgaimat, mint a naivság, hiszékenység és a többi. És azt se felejtsük el, hogy ez idő alatt sok sérelem ért engem is, igaz én is bántottam meg másokat. De azt hiszem, ez az élet rendje, nem? Tölthetném én is azzal az időmet, hogy ezen siránkozok, de nem teszem. (Igen, felmerül a kérdés, akkor miért írok erről - nos egészen egyszerűen abból az okból kifolyólag, hogy se a régi, se az "új" Cinti nem hagyja szó nélkül, ha meggondolatlan dolgokat vágnak a fejéhez.) No mindegy, én nem akarok senkivel semmiféle összetűzést. Csak gondoltam, hogy azért egy ponton megjegyzem, hogy ha az elmúlt hosszú hónapok alatt akár csak egyszer komolyan odafordultál volna hozzám, hogy megkérdezd, hogy vagy? akkor talán még el is hinném, hogy ismersz és érzékelted a változást. És igen, a dolog kétoldalú, de én legalább nem ítélkezem olyanok felett, akiket nem ismerek rendesen. :)

Más. 

Pénteken elkapott az érzés, hogy tennem kell valamit a szobámmal, úgyhogy átrendeztem szombaton. Mármint konkrétan, bútorostól, mindenestől. Ez viszont nagyon sok pakolással és bútorhúzkodással járt, ami most mérhetetlen izomlázat hagyott maga után. Úúú...most, hogy megint eszembe jutott, milyen lett a szoba, elöntött a boldogság! :)  

A hétvégén végre találkoztunk az egykori osztálytársnőkkel, (milyen hülye szó ez, te jó ég!) és elmentünk egy kis paksi túrára. Jó sokat röhögtünk, kép is nagyon sok készült...Kezdésként az Őrségbe mentünk, onnan pedig a Fenyvesbe...Hát már itt azt mondanám, hogy érdekes! :D A Fenyőben igen érdekes dolgok történtek, te jóóó ég! Aztán még visszamentünk Premierbe is, onnan meg Ibizába...Igen sokat sétáltam az este folyamán, tekintve, hogy utána én még le is sétáltam a város másik végére. Hidegben, nagyon hidegben. :( Reggel pedig várt a csodás ébresztés anyu részéről: berontott a szobámba nagy hanggal, hogy kinyissa az ablakot, mivel úgyis apunál alszok. Tévedett. :D Eléggé meglepődött, hogy az ágyamban vagyok, bár ez szerintem nem meglepő. Én nem mondtam, hogy nem alszok otthon...

Délutánra pedig összekaptam magam a fáradt fejemmel és az izomlázammal együtt és visszatértem Budapest városába boldogítani a népet. Hála az égnek, a 15:30-as gyorsjárattal jöttem, úgyhogy elég hamar hazaértem. Ismételten nem volt kedvem megírni ma a szociológia házit, úgyhogy elnapoltam holnapra, mert miért ne. Még megnézek egy rész Gossip Girlt, aztán pedig nyomás az ágy! 

Love: Cintijjja 

Ennyire egyszerű.

Hétvége.

Na, ez a szünet hamar eltelt. Nagyon hamar. És hogy mire emlékszek belőle? Arra, hogy tanultam, játszottam a kutyussal, megint tanultam, sorozatot néztem illetve eladtam a húgomat és magamat 115 tevéért a Marcinak.

Ebből az én feslett és romlott lelkem 5 tevét ér. 

Love: Cintijjja 

Szorgos csütörtök.

Ma egy újabb mozgalmas napon vagyok túl - hála az égnek. Haladtam a spanyollal, az angol prezentációval és írtam még pár embernek, hogy legyenek szívesek elküldeni a pszichológiát, mert nekem sajnos elvesztek. Végül  osztottam-szoroztam, és úgy döntöttem, hogy nem éri meg felmenni Pestre ma. Egyrészt nincsen diákom, így a tömegközlekedésért konkrétan fizetnem kéne és a feljutásért is duplán kéne perkálnom. Úgyhogy a pesti hétvége és találkozás a barátokkal ugrott, marad a B-terv, Paks. Mondjuk ez nem is akkora baj, mert így legalább nem a mobilnetet használom arra, hogy a temérdek mennyiségű képet és anyagot letöltsem a prezentációmhoz - ergo hónap végére nem fog belassulni, jessz. 

Apropó, prezentáció. Épphogy eldöntöttem, hogy a Memphisi hármak és Rodney Alcala esete közül az előbbit választom, máris rájöttem, hogy nem akarom ennyire sokkolni a közönségemet. Elvégre én lehet, hogy odavagyok meg vissza a bűntényektől és szívesen lennék bűnügyi nyomozó (hahh..), másokat lehet nem érdekel ennyire a téma. Így inkább egy harmadikat választottam ki, becses címe pedig nem más, mint A passage to Middle-Earth: The making of the Lord of the Rings. Csodás! Imádom a könyveket, imádom a filmeket és teljesen elmerültem a háttérmunkálatok megismerésében is. Tehát minden adott. Amúgy is ez volt az első számú ötletem, de féltem, hátha elcsépelt a téma és inkább olyat kezdtem el kidolgozni, amiről még nem hallhattak mások. Hát, nem tartott sokáig a fellángolás! 

Máris többet haladtam vele fél nap alatt, mint a másikkal kettő alatt. És ez legalább nem annyira nyomasztó, mint a bűnesetek. :) 

Holnap pedig kimozdulok itthonról. Végre! Eddig csak a kertig jutottam a kutyussal, de most szétnézek a városban. Vennem kell egy csizmát, mert a másik eléggé tönkrement illetve úgy döntöttem, hogy elmegyek az uszodába szolizni. Idén most megyek majd talán másodjára vagy harmadjára...Valahogy lusta vagyok hozzá, vagy szimplán nincs apróm. Viszont kezdem észrevenni, hogy egyre fakóbb vagyok (ebben talán a vashiány is közrejátszik) és akarok némi alapszínt. 

Este pedig nem tudom, hogy lesz-e valami. A Veszta-Mellow párossal összefuthatnék, hiszen Pakson vannak, úgyhogy majd jó lesz, ha írok nekik. Ezen kívül már nagyon-nagyon régóta tartozok egy találkával az örök padtársamnak! Lassan szégyellem is magam, hogy olyan rég futottunk össze. :(

Egy ilyen cipő viszont kell! Már van egy tűzpiros cipőm, egy csinos kis bőr Dorothy Perkins Glasgow-ból, de az bokapántos így nem tudom sok dologhoz hordani. Vessetek rám követ, de nekem abszolút nem bejövős ez az idei trend (?) a fiatalok körében, hogy bokapántos szandálokat meg papucsokat kell hordani sorthoz meg szoknyához...Egyszerűen csak nemet mondok rá, és kész. 

Komolyan mondom, rossz vagyok, mint a bűn. Ha tehetném, minden pénzemet elkölteném cipőkre. Nagy szerencse, hogy józan paraszti ésszel kétszer is meggondolom, mire költök; így elkezdtem megtakarítani a pénzt. Hiszen ki tudja, mire kellhet a jövőben...például egy lakásba invesztálni vagy ilyesmi. Valami hasznosba fordítani! 

És nem Cinti, a cipők nem hasznosak. Nem hívogatnak szépen a kirakatból. Nem néznek rád a boltban és pláne nem sugallják azt, hogy vegyél meg, csak engem utoljára... Nem, nem és nem! A cipő a bűn forrása, ellen kell állnom. 

Love: Cintijjja

Mindenszentek.

Minden évben eljön a nap, amikor hirtelen mindenki siratni kezd mindenkit. Ne értsétek félre: nem gyűlölködök vagy fikázok embereket, pusztán nem igazán értek egyet azzal, hogy egy napot szentelünk elhunyt szeretteinknek. Hiszen ha igazán szerettünk valakit, akkor az év bármely napján megemlékezhetünk róla. :) Természetesen én is ellátogattam a nagyszüleim és a Suzy sírjához, de azért vannak fenntartásaim. Például voltunk az Ingriddel és a mamánkkal Simontornyán a dédim és a papám sírjánál, és egyszer csak azt vettem észre, hogy egy férfi mászkált a sírok között és lefényképezte azokat, amik tetszettek neki. Ezt kicsit sokalltam azért, mert nekem nem fér bele, ha valaki egy ilyen helyen fotózkodni kezd...Talán nekem kéne elfogadnom a tényt, hogy ez már igenis a 21. század. Itt mindent szabad: húsból készült ruhát hordani, gyilkolászni és pózolni a síroknál. Érdekes. :) 

Az pedig még érdekesebb, hogy egyhuzamban 5 napot töltöttem itthon, lévén, hogy szünet van. Kicsit azért hiányolom a gimis szüneteket, amikor nagyon nem kellett tanulnom semmit, csak bulizhattam és azt tehettem, amit akartam. Nos, most minden egyes napra jut valami, hol spanyol házik tömkelege, hol pedig egy prezentáció vagy pedig beadandó. Ja, és ki ne hagyjam a sorból a ZH-t sem! Viszont be kell, hogy valljam: jobb tevékenynek lenni, mint semmit sem tenni. 

No de hogy is telt ez az elmúlt pár nap? 

Ha jól emlékszem, kedden jelentkeztem utoljára, azóta pedig sok víz lefolyt a Dunán. Aznap írtam ugye marketingből, szerdán pedig közgázból. Annak ellenére, hogy értem mind a kettőt - és nagy meglepetésemre nem is utálom - voltak olyan kérdések, amikre magamtól elég nehezen tudtam volna válaszolni. Főleg a közgázban, de a lányokkal csak összehoztunk egy jó jegyet...:) Munka megint nem volt, részemről talán nem is lesz több, mert lehetetlen minimum 20 óra munkát beiktatni a suli és a spanyol órák mellé. Akkor reggel 8-tól este 9-ig rohannék minden nap, és ebben még nincs benne a tanulás másnapra stb. Nem igazán kéne teljesen lemeríteni az elemet és elkezdeni a rendszertelen és egészségtelen életmódot, mert azt az utat már végig jártam egyszer és igyekszem elkerülni. :) 

Pénteken nem nagyon kellett rohannom a buszhoz, mert összevontuk a két számtechet, így pedig hamarabb elmehettünk. A buszon pedig most először, és lehet, hogy utoljára néztem sorozatot. Folyton azt éreztem, hogy mindenki velem együtt nézni, aki odalát, na meg a laptopom sem kis darab és ketten alig fértünk el a széken...Nem is beszélve arról, hogy Dunaújvárosban felszállt egy nagymama az unokájával, akik nagyon, de tényleg nagyon kedvesek és aranyosak voltak - még az enyémnél is több cuccal, amit már nem tudtak betenni a csomagtérbe, mert az teli volt. Így a gyerek az én ölemben utazott, a csomagok pedig a lábaink alatt. Hálisten, hogy pont előtte már elraktam a gépet, mert ha még az is az ölemben lett volna, akkor nem igazán tudtam volna mit csinálni. A hétvége tanulósan és kutyázósan telt, no meg két napot aludtam apunál is, mert már igen rég tettem sajnos. Megvolt az Eni 20. meglepetés bulija, ami a végén jól sikerült. Váltottam pár szót a Noémivel is, s bár okosabb nem lettem, de legalább beszéltünk. Még mindig nem tudom, hogy egyáltalán keressem-e, mert úgy érzem, hogy felesleges, és úgysem változtat semmin. De mi van, ha mégis? Ajjj, túl sok a kérdés magamban. 

Tegnap mamámnál voltunk, ahol sikeresen szétvágtam a nagyujjamat. Hát igen, néha nagyon figyelmetlen tudok lenni. De legalább már nem fáj annyira. :) Ma itthon voltam anyuéknál, voltunk temetőben és megvolt a "nagy" családi kaja is - csak a mamánk csatlakozott hozzánk Kömlődről. Sajnos (bár én egyáltalán nem sajnálom) anyu öccsével megromlott a viszony, de mit is vár az ember, ha meglopja a nővérét 120 ezer forinttal...Komolyan, még azt sem tudom, hogy a nemrég született harmadik gyereke fiú-e vagy lány! 

S hogy mi lesz a héten? 

Pletyka. Nagyon sok pletyka. Már alig várom.....

Love: Cintijjja:)

PS: Hogy tetszik az új dizájn?