Mindenszentek.

Minden évben eljön a nap, amikor hirtelen mindenki siratni kezd mindenkit. Ne értsétek félre: nem gyűlölködök vagy fikázok embereket, pusztán nem igazán értek egyet azzal, hogy egy napot szentelünk elhunyt szeretteinknek. Hiszen ha igazán szerettünk valakit, akkor az év bármely napján megemlékezhetünk róla. :) Természetesen én is ellátogattam a nagyszüleim és a Suzy sírjához, de azért vannak fenntartásaim. Például voltunk az Ingriddel és a mamánkkal Simontornyán a dédim és a papám sírjánál, és egyszer csak azt vettem észre, hogy egy férfi mászkált a sírok között és lefényképezte azokat, amik tetszettek neki. Ezt kicsit sokalltam azért, mert nekem nem fér bele, ha valaki egy ilyen helyen fotózkodni kezd...Talán nekem kéne elfogadnom a tényt, hogy ez már igenis a 21. század. Itt mindent szabad: húsból készült ruhát hordani, gyilkolászni és pózolni a síroknál. Érdekes. :) 

Az pedig még érdekesebb, hogy egyhuzamban 5 napot töltöttem itthon, lévén, hogy szünet van. Kicsit azért hiányolom a gimis szüneteket, amikor nagyon nem kellett tanulnom semmit, csak bulizhattam és azt tehettem, amit akartam. Nos, most minden egyes napra jut valami, hol spanyol házik tömkelege, hol pedig egy prezentáció vagy pedig beadandó. Ja, és ki ne hagyjam a sorból a ZH-t sem! Viszont be kell, hogy valljam: jobb tevékenynek lenni, mint semmit sem tenni. 

No de hogy is telt ez az elmúlt pár nap? 

Ha jól emlékszem, kedden jelentkeztem utoljára, azóta pedig sok víz lefolyt a Dunán. Aznap írtam ugye marketingből, szerdán pedig közgázból. Annak ellenére, hogy értem mind a kettőt - és nagy meglepetésemre nem is utálom - voltak olyan kérdések, amikre magamtól elég nehezen tudtam volna válaszolni. Főleg a közgázban, de a lányokkal csak összehoztunk egy jó jegyet...:) Munka megint nem volt, részemről talán nem is lesz több, mert lehetetlen minimum 20 óra munkát beiktatni a suli és a spanyol órák mellé. Akkor reggel 8-tól este 9-ig rohannék minden nap, és ebben még nincs benne a tanulás másnapra stb. Nem igazán kéne teljesen lemeríteni az elemet és elkezdeni a rendszertelen és egészségtelen életmódot, mert azt az utat már végig jártam egyszer és igyekszem elkerülni. :) 

Pénteken nem nagyon kellett rohannom a buszhoz, mert összevontuk a két számtechet, így pedig hamarabb elmehettünk. A buszon pedig most először, és lehet, hogy utoljára néztem sorozatot. Folyton azt éreztem, hogy mindenki velem együtt nézni, aki odalát, na meg a laptopom sem kis darab és ketten alig fértünk el a széken...Nem is beszélve arról, hogy Dunaújvárosban felszállt egy nagymama az unokájával, akik nagyon, de tényleg nagyon kedvesek és aranyosak voltak - még az enyémnél is több cuccal, amit már nem tudtak betenni a csomagtérbe, mert az teli volt. Így a gyerek az én ölemben utazott, a csomagok pedig a lábaink alatt. Hálisten, hogy pont előtte már elraktam a gépet, mert ha még az is az ölemben lett volna, akkor nem igazán tudtam volna mit csinálni. A hétvége tanulósan és kutyázósan telt, no meg két napot aludtam apunál is, mert már igen rég tettem sajnos. Megvolt az Eni 20. meglepetés bulija, ami a végén jól sikerült. Váltottam pár szót a Noémivel is, s bár okosabb nem lettem, de legalább beszéltünk. Még mindig nem tudom, hogy egyáltalán keressem-e, mert úgy érzem, hogy felesleges, és úgysem változtat semmin. De mi van, ha mégis? Ajjj, túl sok a kérdés magamban. 

Tegnap mamámnál voltunk, ahol sikeresen szétvágtam a nagyujjamat. Hát igen, néha nagyon figyelmetlen tudok lenni. De legalább már nem fáj annyira. :) Ma itthon voltam anyuéknál, voltunk temetőben és megvolt a "nagy" családi kaja is - csak a mamánk csatlakozott hozzánk Kömlődről. Sajnos (bár én egyáltalán nem sajnálom) anyu öccsével megromlott a viszony, de mit is vár az ember, ha meglopja a nővérét 120 ezer forinttal...Komolyan, még azt sem tudom, hogy a nemrég született harmadik gyereke fiú-e vagy lány! 

S hogy mi lesz a héten? 

Pletyka. Nagyon sok pletyka. Már alig várom.....

Love: Cintijjja:)

PS: Hogy tetszik az új dizájn?