Nos, mint azt egy korábbi bejegyzésben írtam, végre találtam munkát - és azt kell, hogy mondjam, ennél jobb dolog nem is történhetett volna mostanság velem. Komolyan mondom, erre volt szükségem. Kivirultam, a kedvem jobb és úgy általánosságban véve is jobban érzem magam a bőrömben.
Úgy volt, hogy július 9-én, hétfőn kezdek, de sajnos a diákszövetkezetes kapcsolattartó nem küldte át az ehhez szükséges információkat (például hogy hány órára menjek), így 11-re tolódott az első munkanap. Feladat még nem nagyon volt, hiszen szerezni kellett névre szóló kártyát, hiszen csak azzal tudok belépni, vagy használni a gépet és a többi. Utána viszont belecsaptam a lecsóba, a személyes tárolók kulcsait kellett kiválogatni és leellenőrizni, hogy melyikhez nincs meg a pótkulcs. Pepecselős munka volt, de azért csak megoldottam. :)
Utána is minden simán ment, kaptam céges telefont, így legalább nem a saját számlámat növelem a cégen belüli hívásokkal. Én intézek még egyéb asszisztensi feladatokat is, mint a névjegykártyák vagy a papír-írószer rendelése a saját unitomon belül, tárgyaló vagy épp VIP-Étterem foglalás egy-egy megbeszélésre. Egy szóval: tetszik, nagyon is. Jó lenne, ha ebből a későbbiekben valami állandó munkahely lehetne. :)
A helyzet mutatja egyébként, hogy mennyire is kicsi a világ: a cég egész parkját apum húgáék cége csinálta, kezdve a gyeptéglától a tavon át, egészen a sportpályákig mindent. Szó mi szó, összetart a család. :D
A hetek pedig szép lassan tovaszálltak, én pedig július 10-én írtam utoljára. Az pedig nagyon sok idő, tényleg rengeteg változás állt be azóta az életben. Mondjuk úgy, hogy most minden klappol, remélhetőleg pedig így is marad. [kop-kop-kop] :)
Ibizában pedig jövő héten lesz az utolsó nyári buli, én pedig büszkén jelenthetem: egyetlenegy szombati bulit sem mondtam le. Sőt, bulizni is ritkábban jártam, az utóbbi egy hónapot leszámítva, amikor párszor azért elnéztem Bongóba. Úgyhogy ez a nyár tényleg mindenben más volt, mint a tavalyi, és én ennek nagyon örülök. Magánélet-munka-új albérlet stimmel. Minden a helyére került. :) Ez pedig boldoggá tesz. A múlt hetem, amikor az Ingrid feljött hozzám Pestre, külön posztot érdemel képekkel tűzdelve, így arról most nem is írok semmit. :)
Love: Cintijjja :)
Reggel nem sikerült olyan korán felkelni, mint terveztük, így csak fél 12 fele indultunk el a Szépművészetibe. Előtte még otthon történtek olyan családi dolgok, amiket ide nem írok le inkább, de mindenki, aki olvassa a blogomat vagy a twitteremet, az tudhatja, hogy milyen általában a pesti rokonokkal a huzamosabb összezártság. Ez most sem volt másképp, azonban ezen már nem rágom magam. A héten vége van. :) 