Working hard.

El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök most! :) Végre sikerült elintéznem a VPN-jogosultságot, ami röviden-tömören annyit tesz, hogy tudok itthonról dolgozni. Először csak a telefonra kértük, de ahhoz még kell még egy más igényt is indítani, mert még külsős vagyok; így megkérdeztem, miért nem egyszerűbb, ha hazahozom a benti laptopot és dolgozok azon suli után, ha úgy van? Úgyhogy most kicsit "business woman"-nek érzem magam, ami azért még messze van, de ha kitartó vagyok, ki tudja... :) Mindenesetre felvettem 4 üzleti tréning modult, hogy képezzem magam, ha már van rá lehetőség. Holnap pedig - ha minden jól megy - otthonról fogok dolgozni, muszáj tesztelnem a VPN-t, bár most is minden flottul működik.

Napi gondolat.

Amikor érzed, hogy már csak egyetlen szál tart össze. 

Egy mosoly, egy szó, egy álom, egy valami, ami bármikor meghalhat. 

Összeomolhat, és nincs tovább...

Vele együtt végzed.

De ha meghal vajon újraéled-e? 

Ha igen, mikor? 

Ha nem, mi lesz?

 Nem tudod, de egy biztos: szétszakadnál, darabokra, és mégis hiszel. 

Erőt veszel magadon, és hiszel, mert nincs más. 

Hiszel, mert semmibe sem kerül. 

Hiszel, mert másképp beledöglenél, mert tökéletesen tudod: a széthullás csak egy hajszálnyira van, bárhogy is legyen. 

A hited összetart. 

Ám ha azt is elvesztetted, rég elvesztél.

Érzések.

Tegnap végre megértettem. 

Megértettem azt, amit eddig képtelen voltam. S bár valahol mélyen talán mindig is sejtettem, hogy ez a helyzet, de így, hogy te magad mondtad ki, végre kinyílt a szemem. Megértettem. 

Portofino. :)

Bárhová is sodorjon az élet, akármi történjen és bárki is legyen az útitársam, egyszer elmegyek Portofinóba. Nem egy és nem két napra, hanem minél hosszabb időre! A képek magukért beszélnek... :) 

Napi idézet.

Ne mondd, mutasd. 

Nem érdekelnek a szavak, azokat bárki kimondhatja. 

Leteheti elém az asztalra, mert hogy aztán majd valami történik. 

Aztán nem.