Ne mondd, mutasd.
Nem érdekelnek a szavak, azokat bárki
kimondhatja.
Leteheti elém az asztalra, mert hogy aztán majd valami történik.
Aztán nem.
Már megint ugyanaz a szemét forog, semmi új, semmi változás, és te még mindig hiszel...még mindig hiszel abban, amit hallasz.
Hogy ez most más
lesz, hogy szeret, hogy elég vagy, hogy nem kell más.
De valahogy...valahogy mást látsz.
Mást érzel, mást kapsz, nem azt, amire vágysz.
Pedig egyszerűen
csak tettek kellenek.
Azok, amik a szavak mögött állnak, erősen, biztosan, de
addig, amíg nem húzza fel őket, csak üres ígéretek lesznek.
Azokkal meg tele van a padlás.
Azokkal meg tele van a padlás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése