Filmbox.

Tegnap muszáj volt rávennem magam a hatalmas adag vasalnivaló kivégzésére; így sorozatok híján filmet néztem közben. Azaz filmeket, mert akkor halom gyűlt össze az elmúlt idő alatt...Na de nem is fecsérlem feleslegesen a szót, nézzük csak, miket láttam tegnap. 

Egy 1955-ös James Dean filmmel kezdtem, melynek címe: Édentől Keletre. Igazából nem sokat tudtam a film témájáról, csak James Dean miatt akartam megnézni - igen, ilyen nyálas romantikus csaj vagyok, aki imád epekedni a jobbnál jobb színészek iránt a filmekben, még akkor is, ha az illető akár a nagypapám is lehetne. Végül arra jutottam, hogy jó film volt, a témája pedig - a sokszoros visszautasítás miatti fájdalom - pedig igazán helytállónak bizonyulhat bárki életében. Azoknak viszont nem ajánlom, akik a mai filmek felgyorsult tempóját várják el, mert ennek nem ez a mondanivalója. Sokkal inkább az, hogy mennyire fájdalmas tud lenni, ha az embert nem becsülik meg, nem kapja meg a megfelelő bánásmódot. A harag pedig csak gyűlik és gyűlik.

James Dean a filmben

Az előzetes:

A másik film az Egy nap volt, amit tavaly adtak ki. Ez is könyvadaptáció, bár sokat talán nem is kell mondanom róla; mert már a megjelenés után ezzel volt tele a Facebook-üzenőfal. Nekem nagyon tetszett a film, de persze sok más nőtársammal együtt engem is megsiratott. Szomorú, hogy az ember ha felismeri a szerelmet se mer lépni semmit annak beteljesülése felé - utána pedig már lehet, hogy késő. Jim Sturgess szokása szerint cuki volt, engem azzal is elbűvölt, hogy valami elképesztő módon hasonlít a fiatal Paul McCartney-ra. Talán ezért is, meg a sztori miatt is inkább csajos film, és az erről olvasott pár kritika alapján is ezt mondhatom el. Fiúk, ti nem értékelitek a romantika ezen formáját! 

Az előzetes:

Végezetül pedig itt van egy kép Jim Sturgess-ről, csak hogy lehessen epekedni. :) Hát nem édes? 

Love: Cintijjja :)

Hétvége és a többi.

Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a hétvége is hamar eltelt. Eredetileg dolgoznom kellett volna szombaton, hiszen a Kriszta szólt még korábban a héten, hogy pultoshiány lépett fel. Igazából lett volna programom, megünnepelni a paksi társasággal a Dóri 19. szülinapját; de nem voltam abban a helyzetben, hogy nemet mondjak, tekintve, hogy előző héten az érettségi miatt lemondtam. Így aztán szombaton este összeszedtem a kis motyómat, kisiettem Ibizába...ahol persze ki is derült, hogy szegény főnökasszony keverte össze a heteket, és engem tévesen hívtak be. Így aztán elmentem haza, átöltöztem egy csinosabb szettbe és indulhatott az éjszaka. Kiültünk Premier teraszra a Dórival, Dettivel, Kittivel és a Sörössel. Utána átmentünk Ibizába, de az estéről több szót nem is ejtenék. :)

A hosszú hétvége pedig jól telt, most nem tanultam annyit; mert nem volt kedvem. Holnaptól viszont bele kell húzni! 

Ma voltam Dórinál "kerti partizni" - a gond csak a hirtelen jött eső volt. Azért még jót beszélgettünk a többiekkel. :) A héten pedig vissza kéne menni Pestre, bár azt még nem tudom, hogy melyik nap. Gondolom majd ahogyan a kedvem tartja...Most viszont jó éjszakát kívánok mindenkinek, engem vár a fordítani való info tételek tömkelege! :) 

Love: Cintijjja :)

Az utolsó nap.

Ma van az utolsó tanítási nap a suliban, aminek abból a szempontból nagyon örülök, hogy nem kell beadandókat írni és tanulni az órákra. Másrészről ez azt jelenti, hogy kezdődnek a vizsgák és vészesen közelednek a szóbeli érettségik - ami persze már nem igazán ad okot a boldogságra. A héten sikerült végre megismerkednem azzal az informatika tanárral, akinél szóbelizek majd; hogy elkérjem tőle a tételeket. A tételeket meg is kaptam, de mind a 25-öt angolul, mert ő a tanítványaival úgy dolgozta ki. És hogy ez nekem mit jelent? Hogy gyakorlatilag éjt nappallá téve fordíthatom majd a hardverekről, ilyen-olyan RAM-okról és egyéb finomságokról a szövegeket. Király! Bár gyanítom - ahogy magamat ismerem - találok majd módot arra, hogy mégse kelljen vele annyit szenvednem. 

Ezen kívül angolból is sikerült témakiosztást szereznem, szóval nyugodtan kijelenthetem: ez egy rohangálós hét volt. És még csak most jön a java!

Délután mehetek az ingatlanoshoz, hogy mutasson nekem albérleteket. Szerencsére én magam mondhatom meg, hogy mennyi a felső határ a lakások bérleti díjában, így annak megfelelően adnak majd meg címeket is. Ennek viszont (sajnos) van egy alapdíja, de cserébe tényleg olyan lakások közül válogathatok, ahol szerződés születik arról, hogy nincs kaució, (se most, se később - mint ahogy az első albérletben akart átverni a tulajdonos) no meg arról, hogy nem rakhatnak csak úgy ki (vagy ha igen, legalább fizetnek nekem). 

Úgyhogy van elfoglaltság bőven most, de örülök neki. :) Legalább kicsit kiszakít a sok tanulnivaló sivárságából.

Most viszont megyek, mert ebédidő van, de végezetül itt van egy szám, ami minden tiszteletet megérdemel! Hajrá Compact Disco, Magyarország nagyon szurkol neked! 

 

 Love: Cintijjja :)

The Beatles - újra szerelembe estem.

Kávészünet.

Most - így ebéd után - tartok némi pihenőt a tanulásban. Holnap átesek a másik érettségin is, az informatikán; és péntek este óta gyakorlatilag folyamatosan ezzel foglalkoztam. Na nem mintha az előző hetekben nem készültem volna, de azért valljuk be - másra is kellett időt szakítani. 

A héten kicsit lazítottam, nem görcsöltem rá a dolgokra. Kedden találkoztam a Diával és elmentünk Corvin-plázázni, aztán meg a Mester utcán kerestünk egy fagyizót is. Jó volt végre vele valami programot összehozni, mert erre eddig nem sok időt tudtunk szakítani. (A megoldás kettőnk órarendjének szinte összeegyeztethetetlenségében keresendő.) Vettem egy annyira jó táskát! Barna bőr és nagy zsebek vannak rajta - egyszóval olyan, amit már nagyon, de nagyon régóta kerestem. 

Szerdán, mivel nem volt sulink; a pesti lánykáimmal palacsintázást csaptunk a Heninél, aztán pedig megnéztük a Pénzcsinálók című filmet. Végre én is részt tudtam venni valami közös programon velük, mert sosem jött össze, mivel nem pesti vagyok és a hétvégéket itthon töltöm. Hétköznap meg valahogy mindenkinek dolga van, tanulás, kórus, munka és a többi. A film egyébként tetszett, bár szerintem kicsit nehézkesen indult be és sokáig nem igazán tudtam, lesz-e egyáltalán valami cselekmény. A lányokkal megállapítottuk, hogy Brad drága igenis megöregedett, ennek ellenére még mindig iszonyatosan sármos - csakúgy, mint a kedves 'öribarija', George. 

Csütörtökön már alig vártam, hogy végezzek a sulival, hogy hazamehessek főzni; aztán meg az Ingridért Népligetbe. Kajálás közben nagy nehezen kitaláltam, hogy merre is menjünk - így aztán leszálltunk a villamosról a Stadionoknál és irányba tettük magunkat az Aréna Plaza felé. Kedvem lett volna moziba menni; de már elég fáradt voltam, a Hugi meg még inkább, így aztán elmentünk haza 8 után nem sokkal. Másnap kezdetét vette a maratoni vásárlás, de ezúttal én csak a stylist szerepébe bújtam, és tanácsokkal láttam el őt, hogy mit vegyen vagy mit ne vegyen meg. (Na jó, az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy vettem egy pink pliszírozott ruhát és egy hasonló színű felsőt; de esküszöm, hogy egyik sem volt drága - így azért mégsem volt nagy mértékű a bűnözés.) Este hazajöttünk, aztán azóta tényleg csak gyakorlok Excel-t és minden más finomságot informatikára. Remélem, hogy nem lesz nehéz; mivel nincs kedvem sokat agyalni egy-egy feladaton! 

És hogy mi vár rám az elkövetkezendő hetekben? Már van egy-két biztos teendő. Hétfőn érettségi, utána suli, aztán spanyol; viszont keddtől jöhet a jól megérdemelt lazítás. Kedden filozófia ZH, szerdán és csütörtökön gondolom az utolsó javítások - és ezzel vége is a sulinak. Csütörtökön a Dóri megünnepli szülinapját; aztán pénteken irány haza. Utána már csak a vizsgák és szóbeli érettségik lesznek hátra, de ez sajnos egészen június 22-ig nyúlik. Június 25-én tanévzárás, aztán pedig jöhet a nyár! :) Ez azonban még mind a jövő zenéje...

Love: Cintijjja :)

Káosz.

A héten végre túlestem két érettségi közül az egyiken - nem mondhatnám, hogy túl nehéz volt; hiszen az előző évek emelt angol feladatai közt szerintem kétszer nehezebbet is láttam már. Ennek ellenére nyilván ejtettem hibákat, de csak remélni tudom, hogy nem sokat. Nagyon fontos lenne, hogy jól sikerüljön - ha lehet, több, mint jól. Megnéztem pénteken délelőtt a megoldásokat; de nem emlékeztem minden válaszra, amit jelöltem/írtam; így pedig elég nehéz lenne kijavítani. Na de mindegy, mert ami késik, nem múlik - június 5-én pedig amúgy is megtekinthetem. 

Május 21-én vár az informatika; amire nem ártana még megoldanom pár feladatot; de most egyszerűen nem tudom rávenni magamat. A héten kicsit "túlpörögtem", és most eléggé fáradt vagyok. Ennek tetejébe még stresszelem is magamat azzal, hogy mi lesz, ha nem lesz elég jó az angolom; és nem vesznek fel....szóval igen, Túlpörögtem. Most nem is írok erről az egészről többet; mert a stressz - mint tudjuk, nem tesz jót. 

Ennek örömére a héten beszereztem pár nyári ruhát, bikinit illetve egy fehér gatyát a H&M-ből, mert már nagyon régóta kerestem egyet. És most végre találtam! :) Viszont amint lesz rá elég időm, tartok egy nagytakarítást a szekrényeimben, és eladom TeszVeszen. Így legalább visszajön némi pénz is, plusz amiket már nem hordok, minek tartogassam? Bár még nem adtam el semmit sem online, csak vettem; mégsem tartok tőle. Valahogy csak sikerül minden, nem? :) 


Most viszont elteszem magamat egy kicsit így késő délutáni pihenő gyanánt. Bár kétlem, hogy ma mennénk valahová a lányokkal; eddig nem volt róla szó - viszont sose tudni, mit hoz a jövő. 

Love: Cintijjja :)

Santorini.

Minden vágyam, hogy egyszer eljussak ide! Igaz, sok hely van, ahol megvetném a lábamat...de most kellett nézegetnem képeket, hogy egy rövid időre elmeneküljek az angoltól. :) És mi a legjobb megoldás erre, ha nem a napfényes Santorini....

Love: Cintijjja :)

Summer.

Nyár. 

Ha erre a szóra gondolok, legtöbbször az jut eszembe: szabadság. Minden értelemben. Az elmúlt nyári szüneteim közt nem volt olyan, amikor ne történt volna valamiféle nagyobb rossz dolog - szakítások, a Suzy halála, elszúrt felvételi és még sorolhatnám. Nincs iskola, nincs semmi kötöttség - sokszor emberekkel se. 

Tudom, hogy ezek az élet velejárói, úgy mint a bánat vagy a kiábrándultság. Ugyanakkor meg kell látni a jót is a rosszban: mert lehet, hogy szomorúság van szívünkben; de van ott öröm is és más csupa jó dolog. 

Barátok, lehetőségek, új ismeretségek. Csak meg kell látni a jót. Én sokszor hajlamos vagyok erről elfeledkezni, és csak a rosszra koncentrálni. Mostanság kaptam egy olyan észrevételt egy ismerősömtől, hogy látszik rajtam, hogy nem vagyok 100%-osan boldog. Hogy hétvégente is elnéz Ibizában a pult mögött: mosolygok, mosolygok; de a szemem mindent elárul. Talán van benne valami - bár nem mondhatom egy szóval sem, hogy boldogtalan vagyok. Egyszerűen csak vannak olyan dolgok, kapcsolatok az életemben, amiknek igen csak illene már véget vetni. És nem azért, mert rossz dolgok ezek, pusztán csak azért, mert meglétük nem okoz örömet; sokszor inkább csak bánatot. Nem bírom, ha elhanyagolnak, vagy még csak pár szóra sem méltatnak hosszú napok, hetek után. Én egyszerűen ilyen vagyok. Nem várok el sokat, sőt leginkább semmit sem; és ha még annyit se kapok meg, akkor elkezdem magamat rosszul érezni a bőrömben. És magamat okolni, hogy biztos velem van a baj. Én vagyok a hibás. Én nem vagyok elég jó. 

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy bármiféle emberi kapcsolat csak akkor tud működni, ha nem csak az egyik fél próbálkozik. Én viszont belefáradtam abba, hogy mindenben topon akarjak lenni: suliban a ZH-kon, majd vizsgaidőszakban; spanyolon, csináljak meg két érettségit, és ezen kívül még küzdjek olyan emberekért, akik még csak érdeklődést sem mutatnak irányomba, vagy bármiféle hajlandóságot a velem való beszélgetésre. Hiszen nincsen szükségük rám. :) 

De az élet már csak ilyen. Megy tovább. 

Veletek vagy nélkületek. 

Love: Cintijjja :)