Ma van az utolsó tanítási nap a suliban, aminek abból a szempontból nagyon örülök, hogy nem kell beadandókat írni és tanulni az órákra. Másrészről ez azt jelenti, hogy kezdődnek a vizsgák és vészesen közelednek a szóbeli érettségik - ami persze már nem igazán ad okot a boldogságra. A héten sikerült végre megismerkednem azzal az informatika tanárral, akinél szóbelizek majd; hogy elkérjem tőle a tételeket. A tételeket meg is kaptam, de mind a 25-öt angolul, mert ő a tanítványaival úgy dolgozta ki. És hogy ez nekem mit jelent? Hogy gyakorlatilag éjt nappallá téve fordíthatom majd a hardverekről, ilyen-olyan RAM-okról és egyéb finomságokról a szövegeket. Király! Bár gyanítom - ahogy magamat ismerem - találok majd módot arra, hogy mégse kelljen vele annyit szenvednem.
Ezen kívül angolból is sikerült témakiosztást szereznem, szóval nyugodtan kijelenthetem: ez egy rohangálós hét volt. És még csak most jön a java!
Délután mehetek az ingatlanoshoz, hogy mutasson nekem albérleteket. Szerencsére én magam mondhatom meg, hogy mennyi a felső határ a lakások bérleti díjában, így annak megfelelően adnak majd meg címeket is. Ennek viszont (sajnos) van egy alapdíja, de cserébe tényleg olyan lakások közül válogathatok, ahol szerződés születik arról, hogy nincs kaució, (se most, se később - mint ahogy az első albérletben akart átverni a tulajdonos) no meg arról, hogy nem rakhatnak csak úgy ki (vagy ha igen, legalább fizetnek nekem).
Úgyhogy van elfoglaltság bőven most, de örülök neki. :) Legalább kicsit kiszakít a sok tanulnivaló sivárságából.
Most viszont megyek, mert ebédidő van, de végezetül itt van egy szám, ami minden tiszteletet megérdemel! Hajrá Compact Disco, Magyarország nagyon szurkol neked!
Love: Cintijjja :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése