Amikor érzed, hogy már csak egyetlen szál tart össze.
Egy
mosoly, egy szó, egy álom, egy valami, ami bármikor meghalhat.
Összeomolhat, és
nincs tovább...
Vele együtt végzed.
De ha meghal vajon újraéled-e?
Ha igen, mikor?
Ha nem, mi
lesz?
Nem tudod, de egy biztos: szétszakadnál, darabokra, és mégis hiszel.
Erőt
veszel magadon, és hiszel, mert nincs más.
Hiszel, mert semmibe sem kerül.
Hiszel, mert másképp beledöglenél, mert tökéletesen tudod: a széthullás csak
egy hajszálnyira van, bárhogy is legyen.
A hited összetart.
Ám ha azt is
elvesztetted, rég elvesztél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése