Ez a hét is elmúlt. Kicsit elmaradt az írás az elmúlt két hétben, mert nagyon belehúztunk spanyolon és csak úgy kapkodom a fejemet, hogy mennyire gyorsan haladunk az anyaggal. Most kezdem érezni, hogy ennek a heti tíz tanóra spanyolnak van hatása - nem csak a tanulás, de a vele járó fáradtság terén is. Arról meg ne is beszéljünk, hogy beköszöntött a téli időjárás, és rettenetesen hideg van, mikor este 10-kor hazaérek! December 6-án, Mikulás-napon megyünk utoljára. :( Ez azért egy kicsit szomorú, mert nagyon jó csapat vagyunk, de pár lánykával megbeszéltük, hogy együtt kezdjük majd el januárban a középszintre felkészítő csoportot. :)
No de mi is történt az elmúlt x időben velem? A suliban minden jól halad, a marketing ZH-n brillíroztam; pedig azt hittem, hogy rossz lesz. A tanárnő meg is jegyezte, hogy lehetne több önbizalmam - és lehet, hogy ebben van valami, mert egyre nő azoknak a száma, akik ezt mondják. Viszont egy a gond ezzel a "növeld az önbizalmad" dologgal: ez nem úgy megy, hogy bemegyek a boltba és veszek egy adagot; vagy gondolok egyet és másnap öntelten kelek fel. Bár így menne! És igen, tudom, hogy változtam. Azt is tudom, hogy bizonyos területeken negatív irányba ment a dolog; sajnálom. Az olyanféle véleményekkel pedig, hogy azt a régi Cintit, aki volt, sose látjuk már pedig azért nem tudok mit kezdeni, mert nem rajtam múlt egy-két dolog. Kezdjük rögtön az elsővel: eltelt két és fél év. Az majdnem három hosszú év, de néha többnek tűnik ennyinél. Ez idő alatt pedig kinőttem az olyan tipikus tinilányos dolgaimat, mint a naivság, hiszékenység és a többi. És azt se felejtsük el, hogy ez idő alatt sok sérelem ért engem is, igaz én is bántottam meg másokat. De azt hiszem, ez az élet rendje, nem? Tölthetném én is azzal az időmet, hogy ezen siránkozok, de nem teszem. (Igen, felmerül a kérdés, akkor miért írok erről - nos egészen egyszerűen abból az okból kifolyólag, hogy se a régi, se az "új" Cinti nem hagyja szó nélkül, ha meggondolatlan dolgokat vágnak a fejéhez.) No mindegy, én nem akarok senkivel semmiféle összetűzést. Csak gondoltam, hogy azért egy ponton megjegyzem, hogy ha az elmúlt hosszú hónapok alatt akár csak egyszer komolyan odafordultál volna hozzám, hogy megkérdezd, hogy vagy? akkor talán még el is hinném, hogy ismersz és érzékelted a változást. És igen, a dolog kétoldalú, de én legalább nem ítélkezem olyanok felett, akiket nem ismerek rendesen. :)
Más.
Pénteken elkapott az érzés, hogy tennem kell valamit a szobámmal, úgyhogy átrendeztem szombaton. Mármint konkrétan, bútorostól, mindenestől. Ez viszont nagyon sok pakolással és bútorhúzkodással járt, ami most mérhetetlen izomlázat hagyott maga után. Úúú...most, hogy megint eszembe jutott, milyen lett a szoba, elöntött a boldogság! :)
A hétvégén végre találkoztunk az egykori osztálytársnőkkel, (milyen hülye szó ez, te jó ég!) és elmentünk egy kis paksi túrára. Jó sokat röhögtünk, kép is nagyon sok készült...Kezdésként az Őrségbe mentünk, onnan pedig a Fenyvesbe...Hát már itt azt mondanám, hogy érdekes! :D A Fenyőben igen érdekes dolgok történtek, te jóóó ég! Aztán még visszamentünk Premierbe is, onnan meg Ibizába...Igen sokat sétáltam az este folyamán, tekintve, hogy utána én még le is sétáltam a város másik végére. Hidegben, nagyon hidegben. :( Reggel pedig várt a csodás ébresztés anyu részéről: berontott a szobámba nagy hanggal, hogy kinyissa az ablakot, mivel úgyis apunál alszok. Tévedett. :D Eléggé meglepődött, hogy az ágyamban vagyok, bár ez szerintem nem meglepő. Én nem mondtam, hogy nem alszok otthon...
Délutánra pedig összekaptam magam a fáradt fejemmel és az izomlázammal együtt és visszatértem Budapest városába boldogítani a népet. Hála az égnek, a 15:30-as gyorsjárattal jöttem, úgyhogy elég hamar hazaértem. Ismételten nem volt kedvem megírni ma a szociológia házit, úgyhogy elnapoltam holnapra, mert miért ne. Még megnézek egy rész Gossip Girlt, aztán pedig nyomás az ágy!
Love: Cintijjja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése