Hétvége.

Kicsit rögös úton ugyan, de végül ismét elérkeztünk a hétvégéhez. Lassan tényleg ez lesz a kedvencem, de nem amiatt, hogy hétköznap suliba kell járni...

Legutóbb talán a szülinapomon, kedden jelentkeztem. Nos, azóta minden megtörtént, ami csak megtörténhet: voltam munkaügyi tréningen, felvételiztem, tanultam, sírtam és a többi. Nem volt jó. Szerdán, a tréningen kiderült, hogy mindenféle áruházakba akarnak kiküldeni minket, hogy promotáljuk a Frosta termékeket. Ez annyiból áll, hogy gyakorlatilag egész nap ott vagy például egy Auchanban, és halat sütsz és kóstoltatod az embereket. Na nem mintha derogálna nekem az ilyesmi, nem vagyok én finnyás, ráadásul jól fizet; csak éppen ez az egész anno nem így volt meghirdetve. Amire jelentkeztem, az nem efféle hostess munkaként szerepelt a hirdetésben, de hát azt hiszem, ez most már mindegy is. 

Csütörtökön reggel 9-től volt felvételim, aminek az eredményét kedden tudom meg. Én már azt is sikerként könyvelem el, hogy visszahívtak az írásaim alapján, hiszen legjobb tudomásom szerint összesen 30 embert hívtak vissza körülbelül. Ebből pedig maximum húszat vesznek fel, úgyhogy most azért izgulok egy kicsit. :) Az írásbeli felvételi jól ment, két cikket kellett írni, de a szóbeli kicsit elvette a kedvemet. :( Az a telefonos interjú meglepett, egyrészt mert sosem csináltam ilyet, másrészt mert nem számítottam efféle feladatra. Igen, néha tudok naiv lenni... :) Az egészet összevetve nekem inkább pozitívnak hatott az összegzés, de hát ki tudja. Nagyon be szeretnék kerülni, de ha nem sikerül sem fogok annyira elkenődni, vagy csak nem vallom be... Viszont már megérte elmenni, mert megismertem egy nagyon aranyos lányt, Klaut! Komolyan, annyira hasonlítunk, hogy az már hihetetlen. Imádjuk a cipőket, ugyanazért hagytuk abba a Cosmo olvasását, ugyanolyan rossz a szemünk, az eredeti hajszínünk is ugyanolyan úgyhogy szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot. :) Ha fel nem vesznek, legalább szereztem egy barátot! 

Utána rögtön mehettem spanyolra, (jut eszembe: el ne felejtsem megcsinálni azt a temérdek házit, amit kaptunk) szóval gyakorlatilag este 10-re értem haza. Úgy, hogy 7:40-kor elmentem reggel...Azt amikor hazaértem, mi fogadott? Az, hogy a Zsolti anyuja, a Magda néni teljesen szétpakolászta a cuccaim. Mindent! Könyvet, ruhát és még sorolhatnám. Ha valamit rólam tudni kell, akkor az az, hogy gyűlölöm, ha szétpakolják a cuccaimat. :)

És mivel amúgy is hullafáradt voltam, ráadásul még az én hibám volt, hogy mi az, hogy ez engem zavar...szó, mi szó: elsírtam magam. Igen, utána sírtam még vagy két órán át folyamatosan. Nagyon rég történt ilyen, de most legalább minden feszültség kijött. Nem is baj, az rosszabb lett volna, ha még hordozom magamban egy hétig. :)

Az a lényeg, hogy legalább most itthon vagyok és minden nyugodt. Szokás szerint Édith Piafot hallgatok, beraktam a heti szennyesem a gépbe és felkészülök a tanulásra. Meg kell írnom két beadandót, egyet szociológiára, (megint) a másikat pedig környezetvédelemre. Utána meg spanyolozás ezerrel...úgyhogy azt hiszem, most sem fogok unatkozni. Sebaj, legalább nem a felvételi eredményére gondolok a nap minden egyes percében!

További szép napot mindenkinek!

Love: Cintijjja :)