A mai nap szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy nem kerültem be a hallgatók közé. Valószínűleg az volt a baj, amit már ott is mondtak, hogy túl fiatal vagyok (19 - egy lány kivételével mindenki más 35-45 éves volt) és nekik nem érdekük ilyen fiatalt kiképezni. Kér érte, mert a pályamunkáimat nagyon dicsérték, és a szóbeli felvételin is egyedül az első feladattal volt némi problémájuk. De ez van, nincs mit tenni. :) Megpróbálok nem siránkozni és szomorkodni emiatt nagyon, hiszen az élet megy tovább. Ugyanúgy le kell rendeznem magamban ezt a dolgot, mint ahogy a rendes felvételit, két félresikerült kapcsolatot, egy tönkretett barátságot és a számtalan sikertelen próbálkozást arra, hogy olyan szakképesítést szerezzek, amit akarok. Nem, nem vagyok szomorú.
Csak nem akarom, hogy megint elkapjon ez a fene nagy hullámvölgy, no meg az érzés, hogy egészen egyszerűen nem vagyok elég jó.
 |
| Most igazán szükségem lenne egy mosolyra. |
Love:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése