Végül nem sok dolog fordult jóra, úgyhogy elég elhamarkodottan jelentettem ki az előző bejegyzésben, miszerint végül minden összejön és a többi. Úgyhogy most ez van sajnos, továbbra sincs költözés, maradok a XIII. kerületben, ami amúgy egy nagyon nagyon jó hely és tetszik, csak elég sokáig tart, amíg hazaérek spanyolról, ami a Blahán van. (Minimum 45 perc, ami általában átszállásokkal és lekésésekkel 1 óra lesz vagy annál is több.) No de nem panaszkodok, lehetne rosszabb is. :)
A hónap végét még megvárom, most egy rokonnál lakok; közben meg kerítek valami helyet, ami azért meg is tudok fizetni és viszonylag hamar eljutok minden helyre, ahová járnom kell.
By the way...pénteken megvolt életem első pesti bulija, ami igazság szerint nem volt fogható a Pakson átélt bulikhoz. Egyrészt, mert már éjfélre hazaértem kb., másrészt pedig azért, mert rettenetesen sokan voltak és az a sok ember azt se tudta ki vagyok, honnan jöttem és miket tettem. Senki nem fintorgott, nem nézett hülyének, de ezt nem kell részleteznem, mert mindenki sejti, hogy milyen egy kisvárosi buli: nagyjából ismered az egész várost, a pletykákat satöbbi satöbbi... Úgyhogy számomra ez egy teljesen pozitív élmény volt, arról nem is beszélve, hogy micsoda küldetésünk volt a lányokkal! És jelentem, hogy mind a hárman teljesítettük a ránk kiszabott feladatot. :) Amúgy annak is örülök, hogy velük előtte délután beültünk Andersenbe málnás sörözni, mert tök sokat beszéltünk és kicsit jobban megismertük egymást. :)
Szombaton az Ingrid jött fel hozzám Pestre, vásárolni akart, de jellemzően nem talált semmit, amit keresett szegénykém. Délután hazabuszoztunk, este meg mehettem a Zsombi szülinapjára présházba. Azt kell mondjam, nagyon jól sikerült, bár megint korán hazamentem. Kicsit kijöttem a bulizásból, túl hamar elfáradok...Amúgy írtam pár smst egy barátság helyrehozásának érdekében, nem túl sok sikerrel; de talán már azt is sikerként könyvelhetem el, hogy kaptam választ. Ki tudja. :) Ez volt a második próbálkozásom, még két-háromszor megteszem, de nem jósolok nagy sikert az egésznek, úgyhogy akár abba is hagyhatnám. Elvégre megígértem, hogy békén hagyom és többet hallania se kell rólam, mondjuk ez azért nem ilyen egyszerű.
Majd lesz ami lesz, mert akárhogy is lesz, valahogy mindenképp lesz. (Csodás magyar mondat, nemde?)
Tegnap jöttünk fel Pestre a Dóriékkal kocsival és jól bealudtam...azonban néhány éber pillanatomban elcsíptem pár mondatot, amiből arra jutottam, hogy idén nem tartok szülinapot. :) Egyszer már kérdeztem a Diát, hogy most kedden lenne-e kedve valami beüléshez a spanyolom után, de nemleges választ kaptam, meg amúgy sincs senkinek kedve a héten semmihez (hirtelen jött hideg, fuck it) úgyhogy inkább elvállaltam hostess munkát hétvégére, szóval még csak haza se megyek. Majd Brigiékkel vagy a Mártáékkal beülök talán egy sörre, ha kaphatóak lesz rá. :)
Amúgy igazából nekem sincs kedvem semmihez. Zavar az egész anyagi helyzetem meg most úgy alle zusammen minden. Utálom az időt, a helyzetemet, a tömegközlekedést de még azt is, hogy egyedül vagyok délutánonként. És igen, tudom, hogy minden megoldódik, csak idő kell hozzá blabla..de nem vagyok egy lassú ember, na. És ideges leszek attól, ha minden pont egyszerre lassul be vagy nehezedik meg. :)
No de most mennem kell tanulni, megint elment az egész délután a pakolással meg minden egyébbel. :)
Love: Cintijjja :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése