Igen, szinte napra pontosan két hónap telt el, mire le tudtam ülni írni. Pedig hányszor meg akartam tenni! Végül mégis felköltöztem Pestre és úgy tűnik, hogy minden rendben lesz. (kop-kop-kop) Augusztus 31-én voltam beiratkozni a suliba, és aznapra volt a behívóm stewardesskedésre is....Úgyhogy nagyon sokat kellett gondolkoznom, hogy végül mit válasszak. A szívem egyértelműen az utazás és a világlátás felé húzott, azonban az agyam ennek megálljt parancsolt. Hiszen akkor lehet, hogy meglátom a világot és minden nap máshol ébredek fel - New Yorkban, Párizsban és ki tudja még hol - azonban nem lenne semmilyen képzettségem, és akkor nem tudnék bejutni ELTE nemzetközi tanulmányokra. Világot látni elvégre később is lehet, nem? :)
Úgyhogy büszkén kijelenthetem, hogy igen, én is továbbtanulok, s bár nem egyetemen, (mint ahogy mindenki akarta) de nem bánom. Nagyon jó szakot választottam, olyan tanáraim vannak, hogy huhhh és másfél év múlva lesz egy szakmám. Intézményi kommunikátorként. Kell majd rendeznem sajtótájékoztatót, illetve második félévben gyakorlatra mennem minden pénteken. Emellett elkezdtem spanyolul tanulni, és meg kell mondjam, hogy nagyon fogékony vagyok rá. Intenzív csoportba járok, úgyhogy december végére végzünk az alapfokkal (Colores 1), a következő tanfolyam után pedig vár a középfokú nyelvvizsga. Nekem ez mind nagyon tetszik! Most már nem érzem magam rongydarabnak, mert nem vettek fel oda, ahova akartam menni. Sőt, talán szükségem is volt efféle impulzusokra! :)
Szóval: augusztus 31-én az iskolát választottam, így felköltöztem Pestre, a XIII. kerületbe. Ezt a lakást nagyon imádtam a lakótársaimmal együtt, mivel közel volt a sulihoz és a munkahelyhez is. (Igen , dolgozok is: telefonos operátorként a Magyar Telekomnak.) Hárman éltünk együtt a csajokkal, Nórival és Anitával és tényleg nagyon jól kijöttünk. Azonban sajnos a sors (vagy inkább a főbérlő) úgy hozta, hogy betesz a lakásba még két lányt, így pedig öten laktunk volna kb. 45 négyzetméteren. Így pedig értelemszerűen nem éri meg a havi 30 ezret kifizetni, mert nyomorgunk és reggelente még készülődni se lehet. Pláne azért jöttem el, mert a csaj, aki beköltözött a szobámba, egész éjjel úgy horkolt, hogy 2-3 órákat aludtam éjjelente. Síkideg voltam már a hét végére, úgyhogy pénteken átköltöztem a Zsoltihoz, aki egy családi rokon. Itt nem maradok sokáig, mivel nem szeretek az emberek terhére lenni. Már el is kezdtem albérletet keresni, de nagyon nehéz. Nem fogok tudni kifizetni 60-70 ezer Ft kauciót, emellett pedig befizetni az első havi bérleti díjat is. Na, nem kell tovább magyaráznom: az én családom nem tud csak úgy 120 ezret kifizetni úgy hirtelen. :)
Úgyhogy most ez van, lakáskeresés ezerrel. Megkérdezhetném a Dórit is, de nem merem. Úgy tudom, hogy nem akar barátot lakótársnak, úgyhogy inkább nem zargatom a hülyeségeimmel. Majd megoldok mindent, mint mindig! :) Hiszen végül Pestre jöttem, úgyhogy azt hiszem nálam minden az utolsó utáni pillanatban oldódik meg.
Most pedig beteg vagyok - emiatt tudtam leülni írni - úgyhogy fekszek is vissza az ágyikóba tanulni, mert holnap két ZH vár ránk.
Love: Cintijjja :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése