Helló július. Viszlát július. Helló augusztus.
Nagyjából ennyire gyorsan teltek a mindennapok, bár így hirtelen visszagondolva rengeteg dolog történt június 12-e óta.
.jpg)
Először is, végre történt valami 621-én, amit évek óta mindig vártam. :) Aznap indultunk Tibivel és családjával Horvátországba nyaralni. Egy hétig voltunk Iciciben, ami egy Opatijához közeli kis üdülőfalucska. Mi ketten külön szálláson voltunk a többiektől, leginkább azért, mert én eredetileg nem is mentem volna...Mindenesetre nagyon örülök, hogy elmentem, még úgy is, hogy az utána következő külön töltött hét kikészített. :) Nyaralás előtt pedig kaptam a cégtől egy új telefont, úgyhogy tudtam sok szép képet készíteni. Szóval végre van egy olyan készülékem, amit ki tudok használni, csatlakoztam az Instagram-társadalomhoz satöbbi satöbbi...Bár néha azért még kikészít, Samsung ide vagy oda, nem mindig okos.
Hazatérve aztán újra belevetettem magam a munkába, nem ragoznám sokáig, mert lényegében csak meetingről meetingre, workshopról workshopra jártam...De minden rendben van bent, megkaptam egy elég jól "ugródeszkának" használható munkakört, úgyhogy igyekszem mindent megtenni, hogy a magyar és a dán feletteseim is meg legyenek elégedve velem. Nem mondom, hogy könnyű, mert nehéz. De tényleg. Kézben tartani a sokmilliós utazási költségeket, összehozni 10 embert egy időben, reagálni a last minute kérésekre..egyszóval tényleg húzós. Minden nap megismerek egy új embert, egy új munkakört, új személyiséget, akihez alkalmazkodni kell és kitapasztalni az elvárásait. Hétfőn és kedden összesen körülbelül 20 emberrel ismerkedtem meg, volt köztük indiai, kínai, japán és norvég üzletember is, vagy épp Huawei vezér...Kezdetben nagy nyomásnak, tehernek éreztem a vállamon, hogy ilyen elismert és nagy emberekkel kell egész nap együttműködnöm, de lassan belerázódtam. Nem úgy fogom már fel, hogy én XY vagyok, egy kis láncszem, hanem az, aki összeköti és koordinálja őket a Telenor Magyarországnál. Némelyikőjükkel egészen jól elbeszélgettünk, és nagy meglepetésemre mindannyian tisztelettel bántak velem is és mindenki mással. (Bár azért egy-két kínai fejlesztő srác nem mert beszélni, szavukat sem hallottam, de ez másokra is igaz az IT részen..:D)
Imádom, kifáraszt, de ez egy hatalmas lehetőség, amit nem szeretnék elszúrni. Nem tudom, hogy hogyan lesz szeptembertől az életem, mert hatalmas változások vannak kialakulóban, többek közt az, hogy idén megkezdem a főiskolai tanulmányaimat a Budapesti Gazdasági Főiskolán kereskedelem és marketing szakon. :) Kicsit várom, kicsit nem, mert jelenleg a munkát jobban élvezem. Emellett viszont azt is tudom, hogy innen is van még tovább, ha tanul az ember, így inkább belevágok. Lesz, ami lesz, különben meg olyan még nem volt, hogy sehogy sem lett volna. :)
Ma viszont történt egy igen sajnálatos dolog. Reggel szokás szerint indultam dolgozni, a Déli pályaudvarnál szállok fel mostanában a céges buszokra. A metróból kifelé menet viszont megbüntetett egy ellenőr, úgy gondolom, hogy teljesen jogtalanul, hiszen rendelkeztem érvényes bérlettel és szintén érvényes diákigazolványt helyettesítő papírral. A helyszínen az ellenőr lekezelően bánt velem, és szinte megkért, hogy fizessek a helyszínen, mert akkor hamarabb elenged. Két évre visszamenőleg megvan minden diákbérletem, és sosem bliccelek, bár megtehetném. Nekem megéri megvenni a bérletet, mert nagyon sokat utazok, így inkább kifizetem azt a 3890 forintot havonta...Pontosan az ilyen helyzetek miatt. Ennek ellenére kiállította a 16 ezer forintra szóló csekket, de abban biztos vagyok, hogy nem fogok fizetni, mert nem érzem jogosnak az egészet...Szóval reggel mindenképp az irodában kezdek és majd meglátjuk mi lesz. :)
Végezetül az egyik kedvenc képem Iciciből. :)
Csók a legközelebbi jelentkezésemig!
Love,
Cintijjja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése