Boldogság.

Januárban eléggé rákaptam a főzésre. Szinte minden héten főztem 2-3, de volt, hogy 4 alkalommal is. Azt kell mondjam, hogy nem is vagyok rossz kukta...persze receptek alapján főzök, a fűszerezésben térek csak el, tehát ha akarnám, se tudnám annyira elszúrni az ételeket, hogy ehetetlenek lennének. Ez azért megnyugtat! :) Mondani szokás, hogy a férfiakhoz a hasukon keresztül (is) vezet az út; és ezzel teljesen egyetértek. 

Az elkövetkezendő időkben viszont vissza kéne fognom magam, mert egyrészt anyagilag is megterhelt a sok hozzávaló beszerzése; másrészt a pluszkilók is könnyebben szaladnak fel a sok kaja mellett...Jövő héttől pedig diétára fogom magunkat, és a sportoláshoz sem ártana visszatérni, mert hamar eltelik az idő, és mire észbe kapunk, már nyár lesz. :D

Azért tegnap bűnöztünk, a Sütipatikából szereztem Valentin-napi parfét kettő lattéval, hiszen végre-valahára (négy év után!) én is meg tudtam ünnepelni ezt a napot valakivel; nem pedig otthon egyedül egy doboz Milka pralinével és a Szex és New York maratonnal. És ez jó! :) Meg lehet kövezni, hogy képeket osztottam meg, hogy ünnepeltem meg ilyesmik, de azt hiszem, megérdemeltem ezt a napot, ahogy eddig mindenki más is. 

Múlt héten vasárnap pedig eljutottunk a Láthatatlan Kiállításra, vettem rá kupont Bónusz Brigádon. Annyira jó volt! A kiállítás maga egy órásra van meghirdetve, ebből kb. 10 perc a látható része, ahol megismerkedhettünk a Braille-írással, hogyan tanulnak meg így írni és olvasni, illetve kifejezetten látáskárosultaknak készített játékokat próbálhattunk ki. Utána pedig következett a "vak" rész, a 10-11 fős csoportunkat bezárták a sötétbe és onnantól kezdve Rozira, a vezetőnkre voltunk bízva. Róla, illetve a többi tárlatvezetőről azt kell tudni, hogy mind 100%-osan vakok. Tudom, fura ezt kimondani, de ez némiképp megnyugtatott, bíztam benne, hiszen tudtam, hogy mellette biztonságban leszünk a sötétben csaknem egy órán keresztül. Megismerkedhettünk az élet nehézségeivel, a lakás egyenesen életveszélyes, tömegközlekedni, zebrán átkelni pedig félelmetes...A zöldségesnél valódi gyümik és zöldségek voltak, hihetetlen, hogy a látásom ideiglenes elvesztése után mennyire felerősödött a szaglásom és tapintásom. A többit nem mesélem el, nem akarok minden poént lelőni; de a végén a kávézó is egy külön élmény volt, szinte csak a frissen őrölt kávé és bőrkanapé (tudom, ez is furán hangzik:D) illatát éreztem. Szóval mindenkinek ajánlani tudom, aki elolvasta ezt a pár sort, mert maradandó élmény!

Csók a legközelebbi jelentkezésemig. :)

Love,

Cintijjja